Név: Vektor Karter
Faj: Ember
Kaszt: Tudós
Kor: 25
Jellem: Általában jókedvű, realista gondolkodású, barátságos.

Előtörténet: Egy Gamma Pavonis nevű bolygón születtem, amely a nem túl gazdag bolygók közé sorolható. A családommal együtt a város peremvidékén éltünk és nem voltunk túl gazdagok. Anyukám orvos volt, ő látta el a sebesült katonákat a harcban, akik a környező bolygókon harcoltak az allienek vagy a predátorok ellen.
Apám volt a család esze, mivel a városban dolgozott tudósként, egy új fegyveren dolgozott, ami hatásosabbá tehetné az allienek kiirtását, de ez nem is fegyver, hanem inkább ideggáz. Én magam is okosabb voltam az átlagosnál, ez már 5 éves koromban mutatkozott mivel rendkívúl jól tanultam, ezért apám beiratott egy tudósoknak létrehozott iskolába. Az eredményeim jók voltak, és ezért tiszteltek is a szüleim. A gyermekkorom csak tanulásból állt, de 15 évesen beengedtek már a laborba is, ahol mindenféle idegen életformákat tanulmányozhattunk és elemezhettünk. A labor nagyon megtetszett és a szüleimmel együtt folytattuk az ideggáz kifejlesztését.
Amikor 20 éves lettem beálltam a hadseregbe, hogy tanuljak önfegyelmet és katonai jártasságot, mivel nem teljesítettem jól a fegyverek kezelésében és szétszórt is voltam. A katona élet kevésbé tetszett, hiányzott a labor, de egy félév múlva már sikerült a katonai táborban a tiszteletet kivívnom, így már a laborban, mint segítő aszisztens, sikerült elhelyezkednem. A katonák tucatnyi allien holtestel tértek vissza a csatamezőről és mivel ez nekünk kedvezett, hozzá is láttunk a halott allienek boncolásához. A testük rendkívül fejlett és a emésztésük is jobb mint az embereké. Az agyuk a komonikációban fejlettebb, de gondolkodni szinte nem tudnak, csak az ösztöneik hahtják őket. A pokolt 23 évesen tapasztaltam meg, éppen egy küldteséből hazatérő, vadászrepülő, hozott újabb boncolni valókat. Az eltérés viszont ezen a napon, az volt, hogy a hullák között egy élő allien leselkedett az emberekre. Mivel saválló konténerbe, hozták így nem bírt megszökni, de mikor a laborba kinyitottuk öt társammal együtt a nyitószelepet a laborban elszabadult a pokol. Az allien kiugrott és az egyik tudósnak a farkával sziven szúrta. A második tudósnak a nyakát harapta el majd a harmadikra is ráugrott és szétharapta a mellkasát. Már csak ketten maradtunk, egy társammal, de mire sikerült a fegyvert elővenni a biztonsági szekrényből a negyedik tudósnak a karja már nem volt meg. A fegyvert nem kímélve eresztettem az allienbe a gólyókat és sikerült megölnöm. A társam fél kar nélkül de sikerült megúsznia a többi három ellentétével. Ezután egy teljes hétig nem merészkedtem vissza a laborba, de aztán rájöttem, hogy mennem kell, hisz szükségük van rám. Az ilyen esetekre a laborba egy autómatikus gépfegyvert helyeztek el, ami észleli és likvidálja az ellenséget. Halottam, hogy másokkal is előfordult, az ilyen eset, de szerencsére a fegyver megvétte őket a biztos haláltól. Sikerült a kiképző terepen fegyver jártasságot szereznem, de a laborba nem vettem nagy hasznát, de mégis nagyobb biztonságban éreztem magam. Most 25 éves vagyok és a fő bázison élek mint Műszaki tudós laborokban dolgozom és az orvosi részlegen is segíteni szoktam...

Köszönöm szépen, és köszi, hogy belerakod az ideggázos fegyót, de szerintem, ha neked megfelel a történetet, ha folytatjuk akkor majd mindig fejlesztgetünk az ideggázon.