Szerencsésen összetalálkoztunk James, és Vektor csapatával a fogadóteremben. Ekkor kifújtam magam.
- Hála az égnek, hogy még éltek srácok! Rossz híreim vannak. Az Actor 21- nek annyi, valamint a táborba sem mehetünk vissza. Újabb gondok merültek fel, mivel predátorok érkeztek a bolygóra. Szerintem ők voltak azok is, akik a B- 52- t pusztították el.- jelentettek ki. Láttam a többiek sem örültek annak, amit mondtam, ám nem tehettünk már ez ellen semmit. Ekkor elhatároztuk, a kommunikációval kéne most törődni, mert minél előbb szólunk, annál előbb ér ide a segítség. Belépünk egy irodába, ahol mindenféle komputerek, valamint korszerű berendezésekkel.
- Oké srácok! Mindenki fogjon magának egy gépet! Keressetek akármilyen információt a bázis berendezési állapotáról!- adtam az ötletet, s én is lepattantam az egyik székbe, majd a billentyűzetet kezdtem nyomkodni.
~ Á! Nem igaz semmi nem működik! Mit kellene most tenni?~ kérdeztem magamban.
- Dr. Karter! James! Találtatok valamit?- tettem fel a kérdést a társaimnak, hátha ők kicsit több sikerrel jártak. Sajnos ez nem így volt. Megállapítottuk, hogy csak a készenléti generátorok működnek. Mivel innen oda nem tudunk eljutni, keresztül kell majd vágnunk az üres területen. Csapatbontás született. Az én, valamint három másik katona feladata, a hangár átvizsgálása volt. Reménykedtünk benne, hogy találunk valami érdekeset. Nagyon feszült volt a hangulat, így kicsit próbáltam lazíttatni a katonákat.
- Mi a nevetek fiúk? Az enyém Adam Sacae.- tettem fel a kérdést, s mondtam el a nevem. Kis idő múlva megszólalt az egyik katona.
- John Miller... Uram.- nyögte ki John nagy nehezen. Eztán már a többiek is nyitottabbak lettek.
- Allen Jackson szolgálatára uram!- szólalt meg Allen, ezt követően már csak az utolsó férfi maradt.
- Ben Lydecker vagyok Sacae parancsnok.- jelentette ki Ben.
- Nagyszerű! Akkor ezzel meg is volnánk. Látjátok? Így már sokkal könnyebb nem igaz? Vigyázzunk egymásra srácok, és nem lesz semmi baj.- mondtam, majd tovább folytattuk utunkat a hangár felé. A maradék remény abban volt, hogy találunk ott valami járműt.

Adam, James és én találkoztunk a hangárban és Adam el mesélte a beszámolóját az idegen támadásról.
Rögtön elkezdtem gondolkodni:
-Vajon, ha az idegenek egymást ölnék mármint a predátorok levadásznák az alieneket...ebből előnyünk is
származhatna...de most a küldetés a legfontosabb...-Gondolkodtam el miközben Adam történetét mesélte az
idegenekkel. Ezután a feladatot csak úgy folytathatjuk, hogy a Delta Pavonisra üzenetet küldünk.
Ekkor az irodába vettük az irányt hátha találunk valamilyen kommunikációs eszközt. Így tehát elkezdtük
kutatni, de nem sok sikerrel, erre egy kicsit esélytelen lett a helyzetünk, de megőriztük a józaneszünket
és tovább folytattuk a küldetést. Megállapítottuk, hogy a készenléti generátorok működnek, de viszont
oda veszélyes az út és nem könnyű odáig eljutmi. Az esélyünk a küldetés teljesítséhez egyre fogyott,
de még mindig bizakodtunk a küldetés teljesítésében. Tizenhárman összesen egy egész bázison és még ki tudja
mik vannak a fal túloldalán, de ebbe bele sem szabad gondolkodni ebben a helyzetben. A csapat a küldetés
teljesítéséhez három részre szakadt szét. Adam és még három katona elindult a hangárhoz, hogy megnézzék
van-e ott valami működö képes repülű vagy űrsikló, amellyel elhúzhatunk innen, erről a szikláról. James és még négy
katona az 1-es labornál közelítették meg a generátor terem ajtaját. Én és még egy katona ottmaradtunk az irodában
őrködni, mivel ha a generátor működni fog, akkor azokra az eszközökre amik az irodában vannak még nagyon nagy szükség lehet.
Még a megmaradt három katona elment a bejárathoz örködni, hisz ebben a helyzetben minden rosszra fel kell készülni.
Én leültem az asztalra és az ideges katonát néztem miközben leellenőrzi a fegyverét és a folyosó végére tekinget a sötétbe.
-A nevem Vektor Karter tudós vagyok és önként jöttem erre a küldetésre...Mi a neved??...-Kérdeztem meg a katonától
A katona megijedt, de aztán kihúzta magát a fegyverét maga mellé tette és a fehét felemelte, mintha valami parancsnok lennék.
-Jelentem uram a nevem New Michael közlegény vagyok és én is önként jöttem erre a küldetésre...uram...-Mondta Michael.
Én erre hatlamas nevetésbe fogtam, még a szememen is kicsordult a könny. Majd ismét beszéltem hozzá, miközben a papírokat
néztem, amik az asztalon voltak, de sokat nem tudtam meg belőlük, csupán néhány telefonszámot és születési adatokat.
-Nem kell katonáskodni főleg nem nekem itt egy ilyen helyen, tudom fontos egy küldetésen a fegyelem, de itt nyugodtam lazíthatsz Michael..-Mondtam neki mosolyogva és közben a lábamat lóbáltam az asztalról. Majd Michael és én figyeltünk a folyosóra, de közben nagyon jól elbeszéltünk...

A fogadóteremben összebotlunk Adam-mal és Dr. Karterrel, Adam elég idegesen és sietve rohant be. Majd elkezdte a beszámolóját a történtekről. Hirtelen megijedtem, de aztán erőt kaptam magamon, és megszólaltam a katonák felé fordulva.
- Hát akkor elég szar helyzetben vagyunk nem fiúk? - fordultam a katonák felé - Jut eszembe, még a neveteket sem tudom. Mi a nevetek? - kérdeztem barátságosan, majd hallgattam.
- T.J. vagyok uram! - közölte az első.
- Hát elég rövid, de legalább megjegyzem. És Téged? - bólintottam a másik felé.
- James Ashmore közlegény uram! - közölte a második.
- Donovan McNabb uram! - vetette oda máris a harmadik, mivel tudta hogy ő fog következni.
- Rendben srácok, akkor fojtassuk. - Bólintottam, majd elindultunk közösen az irodába, adatokért. Rövid idő múlva megtudtuk a válaszokat. csak a készenléti generátorok működnek. Nincs más lehetőség, el kell indulni a generátorokhoz, ahova a étrkép szerint nem vezet folyosó, ezért az üres területeken kell átmennünk.
- Hát fiúk, nagy kalappal mindannyiunknak, szükség lesz rá higgyétek el. Amúgy az 1. labor folyosóihoz megyünk. - Szóltam a srácoknak, és felálltunk újra a négyszög alakú formába, és araszoltunk előre nyitva tartva a szemünket.

James: gond nélkül eléritek a generátor termet, s felkapcsoljátok az áramot. Minden rendszer működik ismét. Boldogan, s kicsit meg könnyebbülve indultok vissza. Elérkeztek a folyosóhoz, ám ekkor észreveszitek hogy az egyik katona eltűnt. Azonnal az ajtó felé fordultok, s ekkor egy alien ugrik rá egy másik társadra. Hárman maradtok, és azonnal futásnak eredtek. Futás közben halljátok bajtársatok halálsikolyát. Közben négy másik alien ugrik be a folyosóra, s gondolkodás nélkül utánatok futnak.
Annak érdekében, hogy feltartóztasd, egy kézigránátot hajítasz el. Az átmenetileg visszatartja a támadókat, így egérutat nyertek.
Most a fogadóteremben vagytok. Mehetsz az irodába, vagy követheted Adamet, esetleg kereshetsz búvóhelyet valamelyik helyiségben. Egy biztos, az alienek ellen hárman nem harcolhattok. Mint rangidős, te felelsz társad életéért is, ezért megfontoltan kell döntened.

Adam: elértek a hangárba, ahol hatalmas kő esik le a szívetekről, mivel ott áll egy űrhajó, mely régi ugyan, de erős, és mind elfértek benne. Ekkor kialszik a tartalék világítás, egy pillanatig vak sötét van, majd bekapcsol a rendes világítás. Ekkor 3 holttestet vesztek észre a falak mentén.. Odarohantok megvizsgálni őket, s látjátok, hogy mindet megcsonkították, a beleik szanaszét folytak, az agyukat is eltüntették. Egyből alienekre gyanakodtok és védekező alakzatot vesztek fel. Sejtésetek beigazolódik, amikor a ládák közül egy kifejlett xenomorph ugrik egyik társadra. A katonák habozás nélkül körbeveszik, és megölik a szörnyet. Társatok ekkor már halott, a sav pedig teljesen szétmarja a testét. A megmaradt két katona azonnal úgy helyezkedik el, hogy védjenek téged, ám úgy tűnik csak ez az egy alien volt itt. A katonák óvatosan leeresztik a fegyvert, majd várják az utasításokat. Merre tovább? Találtatok űrhajót, de idegent is, figyelmeztetni kéne a többieket. Itt maradhatsz, vagy megkeresheted Vektort, vagy Jamest.



Vektor: Egy darabig beszélgettek a katonával, ám a természet hívja őt, így aztán felkeresi az iroda mellékhelységét. Miközben ő trónol, a világítás bekapcsol, s műszerek fokozatosan életre kelnek. Odafordulsz a rádióhoz, amikor léptek zaját hallod. Megfordulsz, de nem látsz semmit. Ahogy egyre jobban figyelsz észreveszed, hogy a levegő furcsán vibrál, s meghallod a jellegzetes kerregő hangot. Egy predator az. Tudja, hogy észrevetted, ezért kikapcsolja az álcázóját. Jóval nagyobb mint te, talán a melléig érsz. Enyhén félrebillentett fejjel figyel téged. Villámgyorsan a pisztolyod után nyúlsz, és lősz, ám a kis kaliberű lövedékek lepattannak a rémség páncéljáról. Moccanni sincs időd, a hatalmas lény felemel a nyakadnál fogva. A szorításától alig kapsz levegőt, s pisztolyod kiesik a kezedből. Ekkor öblítést hallasz, s a katona kijön a toalettről. Mikor meglátja a vadászt, azonnal tüzelni kezd gépfegyverével. A lény elhajít téged, a falhoz csapódsz, s elveszted eszméletedet.
Percekkel később magadhoz térsz. Mikor magadhoz térsz, fel akarsz tápászkodni, de a kezed megcsúszik valami meleg folyadékon. A látásod közben teljesen kitisztul, s a kezedre pillantasz. Véres, de nem a te véred az. Riadtan ugrasz talpra. A katona a plafonról lóg le, fej nélkül. Körülnézel, de a vadász nincs sehol. Felveszed az elesett fegyverét, majd gondolkozol.
Megkeresheted Jamest vagy Adamet, esetleg itt maradhatsz és küldhetsz segélykérő üzenetet. [img][/img]

Elértük végre a generátor termet, és felkapcsoltuk az áramot. Hatalmas sóhaj részemről, és a társaim részéről is. Elindulunk ki az ajtón, de amikor elérünk a folyosóhoz, észrevesszük hogy az egyik katona eltűnt. Visszafordulunk az ajtóhoz, és T.J. re ráveti magát egy alien. Kettőt belelövök, ám nem használ semmit, így elkezdünk futni. Időközben felénk indult egy másik alien, egy gránátot odadobtam, így egy kis időt nyertünk. Két dolog közül választhatok. Vagy elmegyek a hangárba Adamékhez, vagy vissza Dr. Karterhez az irodába.
- Srácok! Ha többen is elszabadultak, akkor Dr. Karter is veszélyben lehet. Ő a csapat feje. Muszáj élnie, nélküle nem tudjuk véghezvinni a küldetést. Menjünk vissza az irodába, és hívjuk a bázist nagyon gyorsan. Álljunk be háromszög alakba az biztonságosabb. - és elindultunk mid a hárman az iroda felé.

Végül biztonságban jutottunk be a hangárba, ahol egy űrhajót véltem felfedezni. Régi volt, ám erős, és látszólag tágas is.
- Hála istennek! Látjátok srácok? Mondtam én, nem lesz itt semmi gond sem. Éppségben fogunk hazatérni.- jelentettem ki, hatalmas megnyugvással. Hirtelen minden sötétbe borult, amitől megrémültem, hiszen a világon a legjobban gyűlölöm a sötétséget. Kis idő elteltével visszakapcsotl a rendes világítás.
- Szép volt James!- kiáltottam ökölbe szorított kézzel, viszont a látványtól újra belémfagyott a szó. Három halott, kiknek a belei a földön lógnak, szétmarcangolt tetsükből alig lehetett kivenni valami. Először rohantam oda hozzájuk, átvizsgálni a testeket.
- Ezekből semmi nem maradt...- állapítottam meg, majd az egyikük fejéhez nyúltam, kezemen ragacsos nyál maradt.
- Alienek?- kérdezte kétségbeesett hangon John.
- Semmi gond John! Őrizd meg a nyugalmadat!- szóltam rá, s egy kicsit megrántottam a srácot, ki eléggé bepánikolt. Az egyik láda mögül előpattant az egyik bestia, aki rögtön Allenre vetette rá magát, majd Ben odébb lökött, John odébb lökött, és Bennel szétlőtték a szörnyet. Sajnálatosan tapasztaltuk Allen már teljesen halott volt. A két srác elém ugrott, hogy védjenek, ám nem jött már több alien. Leeresztették a fegyvereiket. Érdeklődő, kétségbeesett arccal figyeltek rám, várták, milyen döntést hozok. Tudtam, nem mutathatom ki, hogy én is majdnem magam alá csináltam, hiszen kell valaki, aki bennük tartja a lelket. Összeráncoltam a homlokomat, gondolkodásba estem.
- A döntésem a következő. Mivel úgy tűnik, csak egy alien volt itt, ezért talán a hajó biztonságos belülről. Szólnunk kell a többieknek! Mivel Dr. Karter az irodában van, talán fel tudjuk venni vele a kapcsolatot. Ben! Te menj a hajó belsejébe, s rádión értesítsd Vektor Kartert, hogy maradjon a helyén. Talán James is így gondolkodik, ezért mi Karter elé megyünk Johnnal.- hoztam meg a döntésem, aztán felvettem Allen géppuskályát, felkészültem az indulásra.

A katonával rendkívül jól elbeszélgettünk, de hívta őt a természet, így nem volt mit tenni el kelett engedni.
Ezután a világítás felkapcsol és a műszerek lassan bekapcsolódnak, de csak szépen fokozatosan, nehogy
valamelyik rövidzárlatos legyen.
-Istenem köszönöm, úgy látszik a többieknek sikerült, ez eddig a legjobb ami ezen az undorító helyen történt...-Mondtam,
de csak úgy halkan mivel csak én egyedül voltam az irodába. A rádióval jelet akartam küldeni, de ekkor furcsa lépteket
hallottam, és megfordultam, de nem láttam semmit.
-Mi lehet ez, az biztos, hogy nem szokványos....de az a gond, hogy nem látom, hogy mi van ott....pedig...-Gondoltam
magamban. Egyre jobban figyeltem és láttam, hogy a levegő furcsa módon vibrál és már meg is halottam a kerregő hangot
amit a predátorok szoktak adni.
-Ugye nem....egy predátor...?-Tettem fel magamnak a kérdést meredt szemekkel, de már tudtam is a választ, hisz
észrevette a predátor, hogy tudom hogy ott van, így kikapcsolta az álcázót. Furcs fejjel figyel engem, mintha
irónikusnak találná a helyzetet, de nem haboztam, így tehát elővettem a fegyverem és ami kifért a a pisztolyon
azt adtam neki. A páncéljáról csak úgy pattognak le a golyók, szinte meg sem érezte. Ekkor már ott állt előttem a
hatalmas szörny és felemelt a nyakamtól fogva. A szorítása akár az acél, így a fegyverem kiesett a kezemből a látásom
homályossá vált és levegőt is csak ritkán kaptam. Halottam, hogy a katona végzett a dolgával és már kapja elő a fegyverét és
tüzel a szörnyre. A szörny elhajított és a falhoz csapódtam, és még az eszméletemet is elveszítettem. Percekkel később éreztem, hogy még életben vagyok már kapok levegőt és még egyben vagyok. A látásom még homályos volt, és miközben felkeltem éreztem valami csúszós folyadékot, ezen megcsúszva visszadőltem.
-Mi lehet, ez...de hisz ez vér...de nem az enyém..-Mondtam kicsit kómásan, de még nem voltam teljesen magamnál.
Felnéztem és láttam az előző katonát fej nélkül a plafonon lógva. Ezután a vadászt kerestem, de szerencsére nem láttam sehol.
Rémült érzés fog el, de tudom, hogy a mostani állás szerint a küldetésre kell koncentrálni, majd a halottatt levvágtam egy késsel ami a nadrágomban volt és leterítettem egy ruhával, amit az irodában találtam.
-Most rögtön vészlyelzést kell küldenem...a többiek bizonyára mindjárt ideérnek...-Gondolkodtam miközben a halott katonának a fegyverét felszedtem a földről és a vállamra akasztottam. Majd sietősen üzenetet küldtem...

A folyosón futottam Johnnal, ám ekkor rémes dolog történt meg velünk. Szemünk elé, egy predator tárul, aki nem túl barátságos módon fordul felénk.
- Nyírjuk ki a rohadékot!!- kiáltottam, s előkaptam a gépfegyveremet, amivel lőni kezdtem. John is bekapcsolódott. Adtuk neki, ami csak belefér, viszont nem sokat ért ellene. Felénk közelített, akkora nyugalommal, amekkora nem is létezik a világon. Valamiféle tárgy emelkedett fel a bal válláról. Hirtelen egy kék sugár lövellt ki belőle, mely megölte John- t.
- John!!! Nem!!!!- ordítottam. Észrevettem magamon három vörös pontot, majd felém fordult a fegyver. Lepergett előttem az életem. Minden belassult, a torkomban éreztem a szívemet.
~ Hát ennyi volt? Így halok meg?~ tettem fel magamban a kérdést. Hirtelen egy alien ugrott rá a predátorra, ezt követően a klézer a fejemtől pár centire süvített el, kicsit megpörkölve a képemet. Minden visszaállt a normálisba. Kicsit lenyugodtam, mivel láttam, ellesznek egymással ezek a rohadék szörnyek. Láthattam, nem foglalkoztak velem, tehát elfutottam.
- Viszlát gyökerek!- mondtam, s futásnak eredtem. Nem is néztem vissza. Belebotlottam Jamesbe, és Vektorba.
- Hála az égnek srácok!- köszöntöttem őket, hatalmas megnyugvással. Kifújtam magamat, miközben hallgattam James beszámolóját. Kiderült, hogy megszerezte a titkos vegyver tervrajzait. Így az első cél sikeresen teljesítve, ám a bázis még mindig hemzseg a szörnyektől.
- Én azt javaslom, találjunk ki valamit, menjünk be a titkos laborba, ahol azzal a termobombával robbantsuk fel az egész helyet. Nem engedhetjük, hogy mások is így végezzék, mint mi. Ha meghalunk, akkor legalább nem hiába. Én nem megyek el innen, amíg egy ilyen dög is lélegzik.- szólaltam meg, majd kibiztosítottam a gépfegyvert egy határozott mozdulattal.

Futunk a folyosón, mikor hirtelen sziszegés hallatszik mögülünk. Ashmore megfordul, és megszólal.
- Mentsétek magatokat, én feltartom őket.
- Ne! Ne most hősködj! - elragadtam a karját, de McNabb visszarántott. újra futásnak eredtünk, hátunk mögött lehetett hallani a fegyver hangját, ahogy darabokra szed pár alient, aztán egy emberi sikoly. - Istenem! - mondtam magamban, aztán lassabbra vehettük a tempót. Egyszer csak elénk ugrik egy alien, mi pedig ketten szanaszét lőttük, majd belerúgtam a fejébe egy nagyot. Szerencse hogy belerúgtam, hiszen a szájából kiesett valami. Valami saválló izé, amiben tervek voltak.
- Hé McNabb! találtam valamit. ezek nem a tervek amikért jöttünk?
- De igen! - válaszolt a katona.
- Akkor irány vissza a fogadóterembe. - a fogadóterembe érve Adammal, és Vektorral találkoztam. Elmeséltem a történetet, és amit találtam, majd megszólaltam.
- Srácok, elsődleges küldetés kipipálva. De én nem moccanok innét, amíg egy dög is életben van. - ránéztem McNabb re - igazam van?
A katona bólintott, és Adam is ugyanezt mondta. Majd Vektorra néztem, ő mit mond.
- Én azt javaslom, találjunk ki valamit, menjünk be a titkos laborba, ahol azzal a termobombával robbantsuk fel az egész helyet. Nem engedhetjük, hogy mások is így végezzék, mint mi. Ha meghalunk, akkor legalább nem hiába. Én nem megyek el innen, amíg egy ilyen dög is lélegzik. - mondta Adam
- Jó ötlet, én is így gondolom! - feleltem és Vektorra néztem. - jó lenne időben dönteni, mert amíg mi itt beszélgetünk, addig több száz alien és néhány predator is itt van! szóval siessünk!

Az üzenet elküldtem, de csak sercegés halattszik a rádióban, egyelőre semmi válasz nem érkezik.
-Hiába a csúcsminőség, ha az ember nincs melette...-Mondtam kicsit keserű hangon, majd egy
sziszegő hangot halottam az ajtóból. Lassú mozdulatokkal odafulrdultam az ajtóhoz és láttam egy allient miközben a farkával felém mutogat, mintha a szívemet akarná átszúrni. Lassú mozdulatsorral leakasztottam a vállamról a gépfegyvert és próbáltam rá célozni, de ekkor a lény ugrásra készen állt és a másodperc tizede alatt felémugrott. Szerencsére sikeresen elugrottam, de közben a gépfegyver nem kímélve lőttem rá a sok golyót. A szörny a falnak csapódik és az ott elhelyezedt bútorok mind rá dőlnek.
-Meghalt volna??..-Tettem fel magamnak a kérdést, de a következő pillanatban már tudtam rá a választ. A bestia lassan kiemelkedett a bútorok közül, a vérszomjat, a szobáában szinte tapintani lehetett volna. Az allient sikerült megsebezni, mivel zöldes vér folyik ki a testéből és a bútorokat, mintha papír lenne úgy marja szét. Ekkor észrevettem, hogy az ajtó szabad és még a bestiát is sikerült megsebezni, ettől egy kicsit mintha megnyugodtam volna, de azért a halálfélelem még a testemben volt, és nem akart egy könnyen
kiszabadulni. Az ajtón keresztül, mintha az életem lett volna a cél úgy futottam ki a folyosóra, de ebben az esetben tényleg az életem volt a cél. A folyosón hirtelen valami keménybe ütköztem, először azt gondoltam, hogy falnak mentem, de aztán felnéztem és egy monstrumot láttam magam előtt, de mielőtt feleszméltem volna, addigra a predátor ellökött magától és az allien felé fordul, melytől meg akar szabadulni.
Lassan felálltam és közben láttam a predátort elszántan belépni az iroában, ahol az allien előbb megtámadott. Ezután örült verekedésbe kezdenek, de nem láttam csak hallottam. A lábam földbe gyökerezett, ezért meg sem bírtam mozdulni a félelemtől. Arra eszéltem föl, hogy az allien és a predátor egymásba gabalyodva kigurul a szobából közben egymást ütik, harapják. Rögtön fellélegeztem és gyors léptekkel
elindultam a fogadóterem felé. Szerencsére út közben találkoztam a James-sel és Adam-mel, ezért máris lassabban vettem a levegőt és a halálfélelmem alább hagyott. James elmesélte, hogy megtalálta a küldetésünk célját, így már a küldetés teljesítve volt félig-meddig.
Ezután már csak én következtem, hogy mit szólok a tervhez, hogy elmegyünk futva, vagy felrobbantjuk ezt az egész bázist.
-Csatlakozom...én is felkarom robbantani ezt a helyet, bár a küldetés a legfontosabb, de ha nem tesszük meg, hogy kifüstöljük őket, könnyedén veszélyeztethetik ezt a küldetést...-Mondtam és egy gonosz mosoly jelent meg az arcomon és tovább folytattam:-Az allienek és a predátorok egy ideig ellesznek és ezt kifogjuk használni..-Fejeztem be a mondatomat.
-Rendben, akkor felrobbantjuk ezt az egész helyet, de szétválni már nem érdemes, csak veszélyeztetnénk a saját küldetésünket és az életünket. A legközelebbi ajtón menjünk be és indítsuk be a termobombát. Majd elmegyünk a repülőhőz és hazatérünk...-Adtam az ötletet.
Majd vártam, hogyan döntenek...

Mindenki egyetértett, egyhangú választás történt: szétrobbantjuk ezt a bázist.
-Akkor srácok, valahogy biztonságba kéne helyezni a terveket. erre semmi ötletem sincs. a másik gondnak szerintem a legjobb az lenne, ha az alieneket elcsalnánk a predákoz, hogy megöljék egymást, közben villámgyorsan felrobbantjuk ezt a fészket és eltűnünk. szerintem ez a legésszerűbb terv. Ötletem hogy hogy csináljuk annyi, hogy felzavarjuk a fészket. A kettes labor felé menjünk szerintem azon át van a legtöbb esély. Nem lehetnek sokan az alienek, mivel csak 38 dolgozó volt itt mint tudjuk, és már csak 20-23 an lehetnek. 2 Preda van "csak". - enyhe mosolyt engedek el - de ha van más ötletetek, akkor azt is osszátok meg. - majd kíváncsian, egyben sürgetően figyelek a többiekre

Egyhangú válasz született köztünk: a bázisnak pusztulnia kell. A kérdés már csak az volt, hogyan tudnánk megvalósítani az elhatérozást. Elővettük a térképet, amin nézegetni kezdtük a dolgokat. Fehér pontal voltunk mi jelölve, feketével az alienek, barnával a predátorok, kik valószínűleg a főbejáraton jöttek be. Az idegenek fészke a titkos labor környékén van. Kiszámoltuk melyik látogatóból mennyi lehet, s tanakodni kezdtünk. Ekkor James elmondta az ötletét. Sajnos ezzel nem értettem egyet.
- James szerintem egyszerűbb lenne, ha a prdeatorokat csalnánk az alienekhez. Hiszen gondolkozzunk csak! Az alienek kb.: 20- an vannak. Amint betennénk a lábunkat a fészekbe 4- en, esélyünk sem lenne húsz alien ellen. Valamint az ő fészkük a bomba közelében van, így csak eltávolodnánk a céltól. Mikor összetalálkoznanák szerintem azt mi is megszenvednénk. A másik ok, hogy egy alien rögtön megöl, amint lehetősége van rá. Rádugrik, vagy csak leszúr. Gyorsak, halálosak. A predator játszadozik veled. Ahogy futni kezdesz előtte, ösztönösen követ, ám álltalában nem fut, és amíg te rohansz előtte, addig nem támad meg. Jobbik esetben. De egy pillanatra kell csak utolérnie... abban a percben véged. Szóval szerintem őket kéne odavezetni. Hirtelen csapnának le az alienekre, ők pedig inkább a predátorokra fókuszálnának, mint miránk. Ekkor időzítjük a bombát, és elhúzzuk a csíkot. Nekem ez a véleményem.- fejeztem be, majd tovább nézegettem a térképet, miközben Dr. Karter válaszára vártam.

A válasz egyértelm volt itt maradunk addig amíg az alienek-et fel nem robbantjuk, vagy amíg meg nem halunk.
Átgondoltam a helyzetet többször is majd végül megszólaltam:
-Adam ötletét támaogatom, mivel több eslélyünk van a predátorokat az allienek felé csalni, mint húsz allient a
predátorokhoz, bár a predátorok sem hülyék, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk...-Mondtam az öteltet, majd
tovább folytattam: -A tervem, hogy a predátorokat a fogadóterembe tereljük, majd az egyes labor felől közelítve,
bizonyára belebotlunk az alinekben, de ekkor lekanyarodunk a szűk folyosón a kettes labor felé, de már a predátorok
és az alienek egymással lesznek elfoglalva. Ha bejutottunk, a titkos laborba akkor időzítjuk a bombát, majd a
fogadócsarnokon át a a leszállópályához futunk és elhagyuk ezt az egész szemétdombot...-Mondtam a többieknek
és reméltem, hogy elfoggadják a javaslatomat. Majd feszültem vártam az eseményeket...