Ide érkeznek a bázisra jövő katonák, tábornokok, és innen mennek küldetésekre.

Siettem a hangár felé, mivel kicsit elaludtam reggel, így nem sok időm volt, hogy részletesen összeszedjem a cuccaimat.
~ A franc ebbe az órába! Nem ébresztett időben. Legközelebb kihajítom az ablakon!~ mérgelődtem magamban, ám mikor a táskával a hátamon odaértem a dokkhoz még nagyobb ideg hatolt belém.
- Hát ez csodálatos! Kismillió ember, ráadásul fel sem tudok jutni...- szólaltam meg nagy sóhajtások közepette, majd vettem egy nagy levegőt, s elindultam a tömeg között.
- Elnézést! Utat kérek! Pilóta vagyok!- mondtam, miközben tolakodtam a katonák között. Ekkor vettem csak igazán szemügyre a hatalmas hajót, melynek láttára elállt a lélegzetem is. Megálltam a sok ember között, s tátott szájjal bámultam.
- Az anyja...- nyögtem ki nagy sokára, de hamar feleszméltem, hiszen a sok társam mind engem szidott, amiért tolakodtam.
- Jól van már! Nyugalom!- oltottam le őket, ám nem sok sikerrel. Rendíthetetlenül mentem előre, mint aki nem ismeri az illem legcsekélyebb fogalmát sem. Amint teljesen a rámpához tolakodtam magamat, tisztelegtem, s megmutattam az őrnek az igazolványomat.
- Adam Sacae Közlegény jelentkezem!- szólaltam meg, és vártam mit reagál a fickó.

Éppen megpillantottam Adam-et miközben melettem állt 2 méterre és mutatkozott be.
~Úgy látom ő is ideért, habár eélg sok emberen vergődte át magát...-Gondoltam
magamban, és hátanéztem a sok mérgelődő emberre, de láttam, hogy
kezdenek megnyugodni. Ránéztem a holmimra és ellenőriztem mindent, de csak úgy
szemmel, hisz már késő lenne visszafordulni:
~Akkor megvannak a lelet tartók üvegek sterilizáló és számos kémcső....helyes...-Mondogattam
magmaban majd Adam felé fordultam.
-Hello Adam, jó hogy ön is itt van, már azt hittem, hogy elaludt..-Nevettem miközben köszöntem.
Majd tovább vártunk a felszállásra...

Futva rohanok a leszállóhely felé, mivel már biztosan várnak. Vállamon a karabélyom, két oldalamnál pedig a 2 pisztolyom. Valamint 3 gránátot is magammal hoztam a biztonság kedvéért. Odaérve a leszállóhoz, a nagy tömegben meglátom Kartert, és Sacea-t, egy hatalmas hajó alatt, majd odafutok hozzájuk a nagy tömegen át.
- szép jó reggelt uraim, látom én vagyok az utolsó. Meddig kell még várnunk a felszállásra? lehet tudni, vagy még mindig titok? Én már szívem szerint szállnék fel erre az óriás csodára, nincs kedvem ilyen fáradtan itt kint álldogálni. - kérdően nézek a többiekre, hátha valami válasz érkezik.

Végre felengednek titeket a hajóra, mely belülről is olyan fenséges mint kívülről. Mindenütt a legmodernebb berendezések működnek, a szembarát fénycsövek kellemes fénnyel árasztják el a fedélzetet. A fedélzetre lépve egy tiszt mindenkinek átnyújt egy kis kártyát, mely a személyre szóló kajütök ,,kulcsa". Mindenki elfoglalja a szállását, mely egy kis szoba, egy ággyal egy szekrénnyel és egy mini, asztali számítógéppel. A mosdó a folyosón van.
A kajütötök egymás mellett van, ezért hármasban fedezitek fel a hajót. Van itt minden, könyvtár, büfé( elsőosztályú étellel), szórakozó terem, gyakorló terem, lőtér stb. Miközben bóklásztok, összefuttok a kapitánnyal is. Illően köszöntitek, ő viszonozza, majd Adam Sacaere nézve felragyog az arca.
-Áh! Ép magát kerestem. Megmutatom a hajót mellyel a bázisra szállítja majd az embereket. Ez a hajó nem tud ott leszállni.

Adam Sacae részére: a kapitány az orrban lévő hangárba visz, ahol mily meglepő, egy csúcsminőségű leszállóegység várakozik. A jármű nyugalmi állapotban van, a helytakarékosság miatt összecsukható szárnyai a törzshöz lapulnak.

Adam számára az utazás a leszállóegység megismerésével tellik, a többiek pedig szabad tevékenységgel töltik az idejüket. Esténként a hatalmas közös étkezdében vacsoráztok, a két fogásos vacsora nem a tipikus repülős koszt, jó izű, de tápláló ételek gondosan válogatva.

Egy hetes út után végre megérkeztek uticélotokhoz, mindenkit az eligazítóba hívnak, mely egy nagy terem, a falon egy kivetítővel. A bal oldal egy hatalmas panoráma ablak, azon kinézve látszik a bolygó. Kicsit hasonlít a földre, csak ez nagyobb, és több rajta a szárazföld.
A tiszt elmondja, hogy mielőtt indulnánk, a hajó fejlett műszerei letapogatják a bázist, s a szuperfejlett komputerek megpróbálnak betörni a számítógépes hálózatba, hogy minnél több információt gyűjtsenek. Ha szerencsétek van, térképet is kaptok.


A választ már az űrbe küldjétek, ott folytatom.
Minnél előbb jön a reag, annál hamarabb folytatom.