Név: James Raynor
Életkor: 21
Faj: Ember
Kaszt: Szakaszvezető
Az életem nehéz volt a kezdetektől fogva. Apám 8 éves koromban meghalt egy bevetésen. Ő is katona volt. Anyám kitartott mellettem 15 éves koromig mígnem ő is meghalt. Nehéz éveknek néztem elébe, mikor beiratkoztam a katonai suliba, hogy bosszút álljak az alieneken apám halála miatt. 5 nehéz év után nagy nehezen kikerültem az iskolából és jelentkeztem katonának. Pörögtek az események. 2 héttel a felvételem után hívtak is az első bevetésemre. A feladatunk: Egy alien fészket kellett teljesen megsemmisítenünk. Három csapattal indultunk el a Földre, hogy kitisztítsuk a fészket és beomlasszuk a falait. Nagy volt bennem az izgalom, hiszen az első bevetésemen voltam, az első csapatommal. Muszáj volt remekül teljesítenem... Földet érés után mindannyian kiszálltunk és elindultunk a fészek felé... A fészekben teljes csönd volt, csak a lépéseinket lehetett hallani. Síri csönd, majd hirtelen kiáltásokat hallottunk. Nem egyet, többet. lehet 10 vagy 100. Nagyon sok ember kiabált. Közeledtünk a hang felé, amikor megláttuk kik kiabálnak. emberek. Sokak előtt tojás szerűségek voltak, és kezdtek kinyílni mint egy virág. mindenki az emberek közül katona volt. Kivéve 1. Egy fehér köpenyes ember. Egyből nekiláttunk a mentőakciónak. 3 katona társam előreugrott, és elkezdték lángszóróval égetni a tojásokat. Gyorsan haladtunk, már 10 embert ki is szabadítottunk nagy nehezen, mikor mozgást hallottunk. Alienek. Nagyon sokan lehettek, és nagyon közel. Felvettük a harcot az Alienekkel. Csak hullottak az alienek. A savjuk mindent betepert a barlangban. A lángszórók miatt közelünkbe se férkőztek, de egyszer csak fogyni kezdett a töltény. Muszáj volt elkezdenünk futni, nem bírtuk tartani a rohamot. Akiket megbírtunk menteni, és a 3 csapattal elindultunk, elkezdtünk futni a kijárat felé, de közben robbanószereket hagytunk el a járatok széleinél. Rohantunk eszeveszettül a kijárat felé, amikor csak utolértek az alienek. Gránátokat dobáltunk hátra hogy lelassítsuk őket, lángszóróval etettük a kis dögöket, amikor megláttuk a fényt a járatok végén. Odaszóltunk rádión a hajónak, hogy jöjjön a bejárat közelébe és készüljenek tűzharca mert nemsokára ott vagyunk. Mögöttünk csak százával jöttek az alienek, Mikor végre kiértünk és megláttuk a hajót. jó nagy volt, elfértünk benne mindannyian, de mögöttünk csak jöttek az alienek. A hajóból tüzeltek mögénk, mikor mi is megfordultunk és elkezdtük lőni őket. A megmentetteket beküldtük a hajóba, mi pedig lőttük a dögöket. Próbáltuk minél tovább tartani a dögöket, amíg leglalább a menekültek a hajóhoz érnek, és biztonságba vonulnak. De csak nem akartak fogyni, ezért egy gránátot eldobtunk mindannyian, és felugrottunk a megmentettek mellé. A hajó felszállt, mi meg felrobbantottuk a robbanószereket. A fészek összeomlott, mi pedig sikerként könyvelhettük el a küldetést.