Caffe, caffe!!!

A PAvoisi bázison egy kávézó ahova a katonák járnak munka után, pihenni vagy beszélgetni.

Éppen a laborból jöttem ki, mikor eszembe jutott, hogy innék egy kis kávét.
-Ez a sok allien hulla, nem valami bőbeszédűek, de legalább már halottak...-Gondoltam magamban majd beléptem a kávézóba.
Az emberek vidáman beszélgettek, mintha nem is egy háború közepén kávéznának. Leültem az egyik asztalhoz, ami a fal melett volt, és kértem egy jó adag erős kávét. Elgondolkodtam a laborban végzett eredményeken, és az allien-nek gyenge pontjairól.
Nyeltem egy adag kávét, és elővettem a kéziszámítógépemet, majd azon nyomkodtam a gombokat...

Egyik reggel szokásom szerint beültem a kávézóba, hogy felfrissüljek, és elolvassam a reggeli címlapot. Leültem egy két személyes kiseb asztalhoz, majd figyelmesen olvasgattam az új híreket. Valamin nagyon megakadt a szemem.
- Új vegyifegyvert fejlesztettek ki a tudósok, ami egy ideggáz, s nagy hatásban árt az alieneknek. Hm... Érdekes.- suttogtam halkan, aztán tovább nézegettem az irományt. A kávézóban elég sokan voltak. Nagy volt a járás ilyen korán, hiszen munka előtt mindenkinek jól esik egy kis frissítő. Szerencsére nekem szabad napom volt, ezért addig ülhettem ott, amíg csak akartam. Amúgy sem szoktam sokszor a bázison tartózkodni, mivel most elég csöndes az élet. Még egyenlőre.

Észrevettem, egy pilóta egyenruhában lévő fiatal újoncot, éppen az újságot olvasta amelyben a családom fegyivegyverét írták le, ami egy ideggáz volt. Felálltam a asztaltól eltettem a kéziszámítógépemet és a kávéval együtt leültem az asztalhoz.
-Hello. A nevem Vektor Karter, tudós...-Mutatkoztam be az újonan megismert pilótának. Belekortyoltam a kávémba és vártam a pilóta reakcióját...

Kinéztem a nagy papíros mögül, aztán összehajtottam, leraktam az asztalra, s átnyújtottam fölötte a kezemet a férfinek.
- Igazán örvendek a szerencsének! Adam Sacae a Falcon 8 pilótája, Dr. Karter.- mutatkoztam be mosolyogva, ezt követően feltettem neki egy kérdést:
- Szabad megkérdeznem mi járatban errefelé?
Eztán beleittam a kávéba, amitől kicsit megborzongtam, mivel elfelejtettem bele kérni cukrot, de már nem akartam bunkó lenni, szóval ráhagytam. Kicsit melegem volt odabent, mert nagyban fűtöttek az épületben. Körültekintettem, hátha látok ismerős fejeket a létesítményben. Nem jártam sikerrel ezen a téren, tehát Vektor Karterre koncentráltam, vártam a válaszát.

Örültem, hogy a pilóta megnyílt és rögtön kérdezősködött, ez tetszett nekem, hisz a laborban, nem sok bőbeszédű allien akad, a tudósok többsége akikkel ott dolgozok kicsit furcsák és a munkának élnek.
-Persze, hogy szabad megkérdeznie Adam...-Mondtam bátorítva a beszélgetésre, és elmosolyodtam.
-Éppen a laborban dolgoztam ma reggel, egy új allien fajnak az átmenetét vizsgáltuk és fejlődést mutatott az agyi impulzusaiban, de gondolom ez magát nem érekli...szóval elgondolkoztam és rájöttem, hogy egy kávé segítene a munkámban. Lesétálltam a laborból ide a kávézóba. Amint elmeséltem a mai nap történetét Adam-nak vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. Tovább kortyolgattam a kávémat,
és ezután megszólaltam.
-ÉS ön Adam, mint pilóta, hogy telnek a mindennapjai...?-Tettem fel a kérdést, de inkább érdeklődve.
Amint végignéztem a kávézóba láttam, hogy az egyik kollégám rendkívül ideges, mivel a kávéja kiborult.
-Heh, tudós, de mégis milyen szerencsétlen.-Nevettem el magam, de csak magamban, nehogy az újonan megismert társam kicsit furcsán nézzen rám. Majd vártam az előbbi feltett kérdésre a választ...

Figyelemmel hallgattam végig a tudóst, aztán pedig megvakartam a tarkómat a jobb kezemmel, és így szóltam:
- Hát tudja, nekem minden regglem itt indul. Szeretem ezt a helyet. Valamiért biztonság érzetet ad, és itt elfelejtik az emberek a háború borzalmait, ha csak egy ki időre is. A másik ok pedig, hogy én nem sokszor járok be a bázisra. Ha szállítanom kell egy osztagot, vagy hosszabb küldetésre küldönek, akkor azt már előre közlik velem. Most éppen szabadságon vagyok.- jelentettem ki. Ezt követően ismét nézelődni kezdtem, olykor belepillantottam az újságba is, hátha van még valami, amit nem olvastam el. Ám ekkor eszembe jutott az újonnal kifejlesztett ideggáz, mit nem régen találtam az újságban. Vektor felé fordítotam az újságot, aztán megérdeztem:
- Nézze csak! Ezt ma reggel olvastam. Egy új fegyver az alienek ellen. Kíváncsi vagyok rá ez mit is tud valójában. Gondolom magának van valami köze hozzá. Ha nem titok, és lenne hozzá kedve, kérem árulja el ez mit is foglal magába?- érdeklődtem, s vártam a választ.
- Most gondolok csak bele, milyen lehet egész nap azokat az ocsmány szörnyeket tanulmányozni. Kellemetlen.- szólaltam meg, majd kuncogtam egyet, s tovább kortyolgattam a cukormentes kávémat.

FIgyelmesen halgattam végig Adam mai napját, majd a kérdését.
-Ez valójában titok, de mivel csak ketten vagyunk elmondhatom. Valójában a családommal együtt fejlesztettük ki. Az idgeggáz valójában még csak kisérleti stádiumba van, már rendkívül sokatt fejlődött. Egyelőre még csak kabinokba tudjuk létrehozni, mivel még összesűríteni
nem volt lehetőségünk. Az ideggáz lényege az allien-ek szervezetében, mivel a vérük savas vegyhatású ezért ez fordítjuk ellenük. Amikor a nyálkás bőrükön bejut a szervezetükbe a testükből kivonja az ideggáz a ereikből azt a titkos anyagot ami megvédi, hogy belülről maródjanak szét. Ez azt jelenti, hogy a saját vérük ami ugye sav, a vérüket ellenük fordítjuk, így belülről roncsolódnak és elpusztulnak...-Meséltem el a tudósnak, majd még hozzátettem:
-Éppen azon dolgozunk, hogy hogyan lehetne gránátokba és a vegyifegyverekbe, mármint a töltényekbe beletölteni, a kutatás kb. 90%-os valószínűséggel de sikerülni fog. Gondolja el egy osztag gázgránátokkal és géppuskákkal aminek a töltényei gázzal vannak megtöltve, valószínűleg ez a legnagyobb kutatás az allienek okozta háborúban...-Mondtam Adam-nak
Majd vártam, hogy mit mond....

Belépek a kávézóba, és sok kis hangulatos asztalka állt bent, némelyik üres, némelyiken páran kortyolgatnak. És meglátok egy tudóst és egy pilótát. Egy asztalnál ülnek, így odamegyek hozzájuk.
Halihó fiúk. A nehéz munka után/előtt jól esik egy kis pihi nem? - gyengén nevetve megveregetem a pilóta vállát, és bemutatkozok - James Raynor vagyok, leülhetek ide közétek? - szemem hol a tudósra, hol a pilótára vetem, és várom a választ.

Elcsodálkoztam rajta, mennyire okos dolog, amit felfedeztek ezek az emberek, s valójában mennyire okos maga Vektor Karter.
- Ez nagyszerűen hangzik, és én lennék az egyik legboldogabb ember, ha ez a kísérlet sikerrel járna. Valóban nagyon megnövelné az alienek halálozási arányait. Erre nem tudok mást mondani, minthogy tökéletes vegyifegyver.- szólaltam meg, aztán észrevettem, hogy elfogyott a kávém. Ekkor egy gyalogos érkezett meg, majd bemutatkozott.
- Helló! Adam Sacae vagyok a Falcon 8 pilótája. Nyugodtan foglalj helyet.- szóltam, aztán kimentem a pulthoz, és hoztam még három kávét, valamint egy tál csokis süteményt.
- Egyetek fiúk. Ezzel elleszünk egy darabig. Viszatérve a kérdésedre James, valóban jól esik egy kicsit kikapcsolódni.- szólaltam meg, aztán elmosolyodtam. Visszaültem a helyemre, majd ropogtatni kezdtem az ínyencséget.
- Na és te James? Mi járatban?- kérdeztem.

-A nevem Vektor Karter, mint tudós dolgozok ezen a bázison.
-Az biztos jól esik a sok allien hulla boncolás után a kis pihenés az biztos...-Mondtam a többieknek.
-És visszatérve a fegyverhez valőszinűleg sikerülni fog, és én is nagyon örülnék...-Jelentettem ki majd elvettem egy csokis süteményt.
Rá kellett jönnöm, hogy nekem még dolgom van és vissza kell mennem a laborba.
-Na akkor engem vár a munka örülük, hogy megismerhettem magát Adam és James-t.
Azzal felálltam, és még a kezembe elvittem egy csokis süteményt. Majd a laborok felé vettem az irányt.

Rendes katonák módjára bemutatkoztak, majd a Vektor el is ment. Elfoglaltam Vektor helyét, és elvettem egy csokis sütit.
- Köszi Adam a sütit és a kávét. Amúgy eddig a szobámban voltam és pihentem, gondoltam megnézem mien népek járnak erre fele. És te? Szintén csak pihengetsz erre fele?

Elköszöntem Vektortól, majd miután feltette a kérdést James válaszoltam:
- Jaja valami olyasmi.- mondtam mosolyogva.
- Tudod nekem most nincs semmi dolgom, mivel szabadságon vagyok egy ideig. Történt egy incidens nemrég az LV- 426-on. Elmesélem, ha már itt vagyunk. Leszálltunk a bolygón, hogy végzünk egy kis tisztogatást. Egy elhagyatott bázis volt, ahol látszólag nem lesz nagy fenyegetés. Hát nem így történt. Az összes katonát megölték, akik velünk jöttek. Kis szerencsével tudtuk túlélni, én és a másodpilótám. De nem sokon múlott. Ezért, mivel a másodpilótám megőrült a dolgok láttán, már csak én vagyok a Falcon 8 pilótája.- mondtam, miközben a kávémat kortyolgattam, ami már finomabb volt a múltkorinál.
- Hát röviden, és tömören ennyi.- mosolyodtam el.

- Érdekes történet, biztos nagy szerencsétek volt. Velünk is ez volt amikor nem egy Alien loholt a nyakunkban a földön egy fészekben. Sok embert kihoztunk a fészekből, de viszont nagyon sokan meg is haltak sajnos. de a végén sikeresen berobbantottuk a mocskok fészkét. - Mosolyogva mondja ki az utolsó szavakat, és belekortyol a kávéba még egyet. Ennyi az utolsó kalandom, nem hosszú, de izgalmas volt. Hol száltál meg? Vagy még nem szálltál meg? mert a hálókörlet még üres ahol én vagyok.

- Nektek is mázlitok volt.- mondtam, aztán végighallgattam Jameset.
- Van amikor a gépemben alszok. Már beköltöztem a hálókörletbe, de nem sokszor tartózkodom ott. Sőt úgy is mondhatnám, hogy sosem. Hehe!- nevettem el magamat, aztán gondolkodni kezdtem. Ekkor eszembe jutott, hogy nem ártona egy kis gyakorlás a Falcon 8- cal, mivel nem akartam kijönni a formámból, ha véletlenül fontos küldetésre kellene mennem.
- James nekem most el kell mennem, mert be kell járatnom a gépemet. Remélem még találkozunk, és ma estére már valószínűleg én is beköltözök a hálókörletbe. Hát viszlát!- köszöntem el, aztánlekezeltem Jamessel, majd visszavittem a csészémet a pulthoz.
~ Úgy látszik a mai napom sem csak lustulásból fog állni.~ gondoltam, aztán kiléptem az ajtón, s a Falcon 8 felé vettem az irányt.

-Rendben menj csak! Remélem még találkozunk! - Válaszolok Adam elköszönésére, és ezzel fel is áll és visszaviszi a süteményeket és a kávésbögréket. Én meg összepakolok és visszamegyek a hálókörletembe.