B- 52 űrhajó

Ez itt a B- 52- es űrhajó, mely az LV- 426- ra igyekszik.

Az űrhajón töltött időszakom nagyon jól telt, hiszen az emberek legmodernebb repülési technológiájából kaptam ízelítőt. Mivel a landolásnál az én feladatom lesz a katonák szállítása, időmet a leszállóegység kitapasztalásával, szimulált gyakorlatokkal töltöttem.
~ Dr. Karter, és James bizonyára jól szórakoznak, ám nem olyan jól, mint én.~ gondoltam magamban, miközben szintén egy landoláshoz hasonló szimulátorban töltöttem el az időmet. Belülről teljesen úgy nézett ki, mint a valódi, viszont kívülről csak egy fülke volt. Ennek ellenére ugyanúgy visszaadta azt az elképesztő, megrendítő érzést, amiért beleszerettem a repülésbe.
- Jíháá!! Ez az bébi!!- kiáltoztam a szimuláció közepette, hiszen odakint semmit nem hallottak az egészből. Néha egy tiszt végig szokta nézni a gyakorlatot, de ez naponta egyszer történik meg. Végeztem, s izzadtan, őrült képpel mászok ki a kicsiny fülkéből.
- Ember ezzel életem végéig ellennék.- szólaltam meg csak úgy magamban, ám ekkor megszólalt a bemondó:
- Minden katonát várunk az eligazító terembe! Ismétlem! Minden katonát várunk az eligazító terembe!
Lassan zsebre tett kézzel elindultam a hely felé, de nem siettem, ráér még a futkározás.
~ Hamarosan kezdődik a buli. Kíváncsi vagyok, hogyan zajlonak majd le az események.~ gondoltam magamban. A terem gyönyörű volt, valamint óriási. Köszöntem a többieknek, ezt követően vártam az eseményeket.

Az egy hetes út elég jól telt mivel a hajó igen felszerelt volt, és a laboratóriuma sem volt piskóta.
A folyosókon sétálgattam, bolyongtam, de azt nem tudtam merre megyek csak úgy mintha semmilyen
küldetés nem lenne előttünk. Egyszer csak megpillantottam egy neon zöld színű feliratot, és ez állt
rajta:-Labor-. Elindultam tehát az ajtó felé és láttam, hogy valami biztonsági zár van rajta, de ekkor
eszembe jutott, hogy a szobámban az asztalon az ágy melett találtam egy beléptető kártyát amit a
zsebembe helyeztem el. Elővettem, tehát és beléptem a laboratóriumba. Rengeteg ember dolgozott a
laborban, de még én is meglepődtem, mivel a laboratórium hatalmas volt, még ekkorát sosem láttam.
-Na itt aztán jó el lehet tévedni..-Mondtam miközben a bejárat fölött a folyosók neveit olvastam. Egy
relytélyes katona megszólított és elkisért a saját laboromba, ami már az utazás előtt le volt foglalva.
-Köszönöm katona, innen már egyedül is boldogulok...-Köszöntem meg az eligazítást a katonának, de
csak félig mivel sietett a dolgára. Majd leültem és egy kis idő múlva már szólalt is meg a riadó.
Felálltam tehát és siettem az eligazító terembe, nehogy lemaradjak valamiről is. Amikor beeléptem egy
hatalmas termet pillantottam meg, majd az ablakot amin kilehetett látni az űrbe.
-Csodálatos látvány...jó kis panoráma.-Gondoltam magamban.
Majd vártam az eseményeket...

Elég tágas ez a hajó, sok minden van rajta, szinte mint egy nagyobb kastély... elnéztem a bárba, hátha van valami itóka itt, de nem volt sok időm, szólt egy hang.
-Minden katonát várunk az eligazítóba. Minden katonát várunk az eligazítóba. Odadobtam egy húszast a csaposnak és elindultam. Felkaptam cuccaimat, és rohantam az eligazító felé. sok katonát láttam, szintén rohanva az eligazítóhoz, így hát követtem őket. Mikor beléptem egy hatalmas termet láttam meg, tökéletes kilátással. rengeteg szék volt ott, és egy asztal, ahol egy tiszt állt, és várakoztak. Megláttam Kartert és Sacae-t, majd odamentem hozzájuk és leültem melléjük.
-Hali fiúk, látom idetaláltatok - majd csendesen figyeltem a tisztet, hátha elkezd beszélni valamit.

Az elkövetkező néhány órában geostacionárius pályán keringtek a bázis fölött, a hajó műszerei adatok milliárdjait gyűjtik be, melyeket a fejlett komputerek másodpercek alatt feldolgoznak.
Ti ebből semmit nem észleltek, mivel éppen a felszereléseiteket gyűjtitek össze, Adam már a leszálló fedélzetén van, melynek időközben a neve is kiderült: Actor-21.
Körülbelül két óra elteltével a hangosbemondó megszólal.
-Figyelem, a leszálló egység fél óra múlva indul, mindenki a hangárba!
Az üzenetet még egyszer elismétli, majd elhallgat.
Mindenki a hangárba siet, ahol a leszálló egység indulásra készen várakozik. A munkások gyorsan haladnak a berakodással, már majdnem végeznek, amikor piros fények kezdenek el villogni, sziréna és a hangosbemondó szól.
-Riadó! Ellenséges jármű a bal oldalon 153 kilométerre. A radarok számára láthatatlan, csak vizuálisan és ultrahanggal érzékelhető! A leszállóegység azonnal induljon!
A munkások rekord idő alatt végeznek a rakodással, közben a legénység fel alá szaladgál a nagy hajó fedélzetén.
Az Actor-21 belsejében elfoglaljátok a helyeteket, rajtatok kívül 19 katona és 3 főnyi legénység van. A hajtóművek felbőgnek, ahogy egyből maximumra kapcsolják őket, a gép felemelkedik, s elfordul, miközben a jobb oldali hangárajtó kinyílik. A nyílás fölött zöld fény gyúl ki, s ti elhagyjátok a nagy hajót. A szárnyak kinyílnak, így látszik a kis gép valódi alakja, mely leginkább fordított denevérre hasonlít. Miközben a bolygó fele közeledtek, minden tekintet a tetőablakra szegeződik, ahonnan látjátok, hogy a B-52 fegyverei tüzet nyitnak. A célpont is látható, hosszúkás hajó, nagyobb mint a tiétek. Oldalán furcsa formájú szárnyak. Képről már ismeritek, ez egy predator űrhajó. A lövedékek jóval az ellenség előtt felrobbannak, s miközben behatoltok a légkörbe látjátok, hogy a Hunter viszonozza a tüzet. A B-52 eltűnik egy nagy tűzgolyóban, az utolsó üzenet ami érkezik tőle, a bázis térképét tartalmazza. A robbanás lökéshulláma a ti gépeteket is megrázza.
Behatoltok a légkörbe, s lassan láthatóvá válik a bázis. Egy nagy téglalap alakú épület, mellette a kör alakú hangár. Sajnos a teteje zárva, ezért az épület mellett száltok le. A friss térkép elárulja, hogy a téglalap forma alatt több épületrész van, köztük hatalmas üres terekkel. A környéken nem észleltek sem alieneket, sem predátorokat, ezért óvatosan leszálltok. A gép halk huppanással ér földet, az összecsukódó szárny eltakarja előletek a kék eget, a kabin egy pillanatra elsötétül, majd bekapcsol a zöld belső világítás.



Következő HSZ az LV-426 bolygón a kutató bázison belül a Bázis topicba menjen. Az egyszerűség kedvéért az egész kalandot ott celebráljuk le:)

/Előző helyszín: LV-426 /

Az Actor-21 elhagyta a bolygót, s a nyílt űrbe érve meglátattok egy hatalmas hordozó anyahajót, melyet két B-52 fog közre. Az Actor a jobb oldali B-52 fedélzetén szállt le.

Az utazás alatt mindent megkaptatok, olyan ellátásban részesültetek, akár egy Karib- tengeri luxus tengerjáró hajón. Végül néhány nappal az utazás vége előtt, mikor már a sebeitek egész jól begyógyultak, kihallgatásra vittek benneteket. Ott átadtátok az egyik elöljárótoknak a terveket, majd töviről hegyire mindent elmeséltetek.
Ezután a tisztek egy irodába hívtak meg, s mindegyikőtöknek egy -egy csekket nyújtottak át, melyek kétezer dollár értékűek voltak. Így próbálták honorálni erőfeszítéseiteket.
Ezenkívül kitüntetést is kaptatok, egy aranyozott négyágú csillag virított mindegyikőtök vállán. A kitüntetéseket háromcsillagos tábornok adta át, ami hatalmas megtiszteltetésnek számít.
Végül a hajó leszállt, s ti boldogan hagytátok el, hiszen 2000 $ nem kis pénz, ráadásul kitüntetést is kaptatok, melyhez megbecsülés és tisztelet jár. Ezenkívül mindegyikőtök táskájában ott virított egy- egy míves kidolgozású Predator tőr.

Írjátok meg a választ, és utána elmondom az értékeléseket.

Elahytuk a bolygót, majd az űrben megpillantattunk egy hatalmas űrhajhót, melyet két B- 52- es kísért. Mi a jobb oldali B- 52 fedélzetén szálltunk le.
- Hú!! Ez aztán űrhajó! Engem is megdobhatnánkak egy ilyennel. Vagy csak az árával. Hehe!- jelentettem ki, aztán nevetni kezdtem. A hazaút közben nagyon jó kiszolgálásban részesültünk mindent megadtak, amire szükségünk volt. Nem is csoda, hiszen végül is hősök voltunk. Lassan begyógyultak a sebeink is. Kihallgatásra kellett mennünk, ahol átadtuk a terveket, valamint minden részletbe beavattuk a fejeseket. Ezt követően egy irodába hívattak minket, ahol kitüntetésben részesültünk, amit egy nagy rangú tábornok adott át. Amint megkaptam tisztelegtem egyet, s így szóltam:
- Uram! Kötelességemet teljesítettem uram!
Majd miután megköszöntük, még pénzadományt is kaptunk. Amikor hazatértünk boldogan léptünk le a talajra.
- Végre itthon.- jegyeztem meg.

Végre valahára elhagytuk azt az átkozott helyet, és máris egy hatalmas űrhajót pillantottunk meg,
melyet a B-52-es kísért. Így hát nem volt más hátra minthogy leszálljunk a fedélzetén és máris pihenhessünk
egy jó adagot a kényelmes ágyon. A hazafelé vezető úton, minhta császárok lennénk minden jóból volt dögivel
és elláttak minket rengeteg kajával. Kihallgatáson kelett rész vennünk, majd a főnököket minden egyes apró
részletet elmeséltünk nekik. Ezután egy hatalmas irodában találtuk magunkat, amint egy nagy rangú tábornok
éppen a kitüntetést adta át.
-Végre már nekem is van ilyenem...-Gondoltam magamban, majd ránéztem a kitüntetésre és elégedettség töltött el,
de nem csak magam iránt, hanem Adam és James egyszóval a társaim, sőt a legjobb barátaimért. Ennek tetejébe még
pénzt is kaptunk, de nem is keveset, ennyi összeget egyszerre már rég kaptunk, de inkább még soha egy küldetésért
sem. Ezután büszkén léptünk a talajra és büszkén mondhattuk, hogy rendkívül nagy dolgot tettünk meg a hazánkért...

Na, ide is eljutottunk. Felrobbantottuk azt a szarfészket és elhúztunk onnan. Egy hatalmas hajóba szálltunk be, ami nagyon tetszett. Fent kaptunk jutalmat, ami 2000$, ami nem kis pénz, és ráadásul egy három csillagos tábornok adta át. Tisztelegtem, és leültem. Elkezdtem nézegetni a kis tőröcskét amit kaptam.
- Szép mi? - nyögtem oda Karternek, mivel láttam ő is a tőrét nézegeti. Majd pihentem egy kicsit, és arra keltem fel, hogy már otthon vagyunk. Kiszálltunk a hajóból, és felkiáltottam:
- Végre! - voltak akik furcsán néztek rám, de nembaj. Odamentem Adamhoz, kezet nyújtottam neki, majd megszólaltam.
- Remek munka! - azzal sarkon fordultam, és boldogan elindultam haza.