Bázis (kaland helyszín)

Az üzenet elküldtem, de csak sercegés halattszik a rádióban, egyelőre semmi válasz nem érkezik.
-Hiába a csúcsminőség, ha az ember nincs melette...-Mondtam kicsit keserű hangon, majd egy
sziszegő hangot halottam az ajtóból. Lassú mozdulatokkal odafulrdultam az ajtóhoz és láttam egy allient miközben a farkával felém mutogat, mintha a szívemet akarná átszúrni. Lassú mozdulatsorral leakasztottam a vállamról a gépfegyvert és próbáltam rá célozni, de ekkor a lény ugrásra készen állt és a másodperc tizede alatt felémugrott. Szerencsére sikeresen elugrottam, de közben a gépfegyver nem kímélve lőttem rá a sok golyót. A szörny a falnak csapódik és az ott elhelyezedt bútorok mind rá dőlnek.
-Meghalt volna??..-Tettem fel magamnak a kérdést, de a következő pillanatban már tudtam rá a választ. A bestia lassan kiemelkedett a bútorok közül, a vérszomjat, a szobáában szinte tapintani lehetett volna. Az allient sikerült megsebezni, mivel zöldes vér folyik ki a testéből és a bútorokat, mintha papír lenne úgy marja szét. Ekkor észrevettem, hogy az ajtó szabad és még a bestiát is sikerült megsebezni, ettől egy kicsit mintha megnyugodtam volna, de azért a halálfélelem még a testemben volt, és nem akart egy könnyen
kiszabadulni. Az ajtón keresztül, mintha az életem lett volna a cél úgy futottam ki a folyosóra, de ebben az esetben tényleg az életem volt a cél. A folyosón hirtelen valami keménybe ütköztem, először azt gondoltam, hogy falnak mentem, de aztán felnéztem és egy monstrumot láttam magam előtt, de mielőtt feleszméltem volna, addigra a predátor ellökött magától és az allien felé fordul, melytől meg akar szabadulni.
Lassan felálltam és közben láttam a predátort elszántan belépni az iroában, ahol az allien előbb megtámadott. Ezután örült verekedésbe kezdenek, de nem láttam csak hallottam. A lábam földbe gyökerezett, ezért meg sem bírtam mozdulni a félelemtől. Arra eszéltem föl, hogy az allien és a predátor egymásba gabalyodva kigurul a szobából közben egymást ütik, harapják. Rögtön fellélegeztem és gyors léptekkel
elindultam a fogadóterem felé. Szerencsére út közben találkoztam a James-sel és Adam-mel, ezért máris lassabban vettem a levegőt és a halálfélelmem alább hagyott. James elmesélte, hogy megtalálta a küldetésünk célját, így már a küldetés teljesítve volt félig-meddig.
Ezután már csak én következtem, hogy mit szólok a tervhez, hogy elmegyünk futva, vagy felrobbantjuk ezt az egész bázist.
-Csatlakozom...én is felkarom robbantani ezt a helyet, bár a küldetés a legfontosabb, de ha nem tesszük meg, hogy kifüstöljük őket, könnyedén veszélyeztethetik ezt a küldetést...-Mondtam és egy gonosz mosoly jelent meg az arcomon és tovább folytattam:-Az allienek és a predátorok egy ideig ellesznek és ezt kifogjuk használni..-Fejeztem be a mondatomat.
-Rendben, akkor felrobbantjuk ezt az egész helyet, de szétválni már nem érdemes, csak veszélyeztetnénk a saját küldetésünket és az életünket. A legközelebbi ajtón menjünk be és indítsuk be a termobombát. Majd elmegyünk a repülőhőz és hazatérünk...-Adtam az ötletet.
Majd vártam, hogyan döntenek...

Mindenki egyetértett, egyhangú választás történt: szétrobbantjuk ezt a bázist.
-Akkor srácok, valahogy biztonságba kéne helyezni a terveket. erre semmi ötletem sincs. a másik gondnak szerintem a legjobb az lenne, ha az alieneket elcsalnánk a predákoz, hogy megöljék egymást, közben villámgyorsan felrobbantjuk ezt a fészket és eltűnünk. szerintem ez a legésszerűbb terv. Ötletem hogy hogy csináljuk annyi, hogy felzavarjuk a fészket. A kettes labor felé menjünk szerintem azon át van a legtöbb esély. Nem lehetnek sokan az alienek, mivel csak 38 dolgozó volt itt mint tudjuk, és már csak 20-23 an lehetnek. 2 Preda van "csak". - enyhe mosolyt engedek el - de ha van más ötletetek, akkor azt is osszátok meg. - majd kíváncsian, egyben sürgetően figyelek a többiekre

Egyhangú válasz született köztünk: a bázisnak pusztulnia kell. A kérdés már csak az volt, hogyan tudnánk megvalósítani az elhatérozást. Elővettük a térképet, amin nézegetni kezdtük a dolgokat. Fehér pontal voltunk mi jelölve, feketével az alienek, barnával a predátorok, kik valószínűleg a főbejáraton jöttek be. Az idegenek fészke a titkos labor környékén van. Kiszámoltuk melyik látogatóból mennyi lehet, s tanakodni kezdtünk. Ekkor James elmondta az ötletét. Sajnos ezzel nem értettem egyet.
- James szerintem egyszerűbb lenne, ha a prdeatorokat csalnánk az alienekhez. Hiszen gondolkozzunk csak! Az alienek kb.: 20- an vannak. Amint betennénk a lábunkat a fészekbe 4- en, esélyünk sem lenne húsz alien ellen. Valamint az ő fészkük a bomba közelében van, így csak eltávolodnánk a céltól. Mikor összetalálkoznanák szerintem azt mi is megszenvednénk. A másik ok, hogy egy alien rögtön megöl, amint lehetősége van rá. Rádugrik, vagy csak leszúr. Gyorsak, halálosak. A predator játszadozik veled. Ahogy futni kezdesz előtte, ösztönösen követ, ám álltalában nem fut, és amíg te rohansz előtte, addig nem támad meg. Jobbik esetben. De egy pillanatra kell csak utolérnie... abban a percben véged. Szóval szerintem őket kéne odavezetni. Hirtelen csapnának le az alienekre, ők pedig inkább a predátorokra fókuszálnának, mint miránk. Ekkor időzítjük a bombát, és elhúzzuk a csíkot. Nekem ez a véleményem.- fejeztem be, majd tovább nézegettem a térképet, miközben Dr. Karter válaszára vártam.

A válasz egyértelm volt itt maradunk addig amíg az alienek-et fel nem robbantjuk, vagy amíg meg nem halunk.
Átgondoltam a helyzetet többször is majd végül megszólaltam:
-Adam ötletét támaogatom, mivel több eslélyünk van a predátorokat az allienek felé csalni, mint húsz allient a
predátorokhoz, bár a predátorok sem hülyék, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk...-Mondtam az öteltet, majd
tovább folytattam: -A tervem, hogy a predátorokat a fogadóterembe tereljük, majd az egyes labor felől közelítve,
bizonyára belebotlunk az alinekben, de ekkor lekanyarodunk a szűk folyosón a kettes labor felé, de már a predátorok
és az alienek egymással lesznek elfoglalva. Ha bejutottunk, a titkos laborba akkor időzítjuk a bombát, majd a
fogadócsarnokon át a a leszállópályához futunk és elhagyuk ezt az egész szemétdombot...-Mondtam a többieknek
és reméltem, hogy elfoggadják a javaslatomat. Majd feszültem vártam az eseményeket...

Eldöntöttük, hogy a predákat csaljuk oda az alienekhez. Elmegyünk értük, ám csak levágott alien fejeket látunk. Visszamegyünk a fogadóterembe, és elkezdünk gondolkozni.
- Hol lehetnek? - teszem fel a kérdést miközben meglátom Vektor homlokán azt a bizonyos vészjelző három pontot. - Feküdj! - kiáltom és rávetem magamat Jamesre. A lövedék nem sokkal fölöttünk suhan el, amitől a többiek is hasra vetik magukat. Vektor az első aki elkezd futni, mi meg követjük. Futás közben hátranézünk, ám csak egy preda követ minket sajnos. Szemből pedig 3 alien közelít. 2 érdekes módon elmegy mellettünk, a predátor felé, a harmadik viszont rám veti magát.
- A rohadt anyád! - kiáltom, majd a fegyveremmel fejen ütöm, majd a többiek kinyírják. Hátul látjuk hogy a preda a második aliennel gyűrődik, szemből pedig még fél tucat alien közelít. Elkezdjük lőni őket, a predával együtt. De hátrálnunk kell, és amikor balra fordítom a fejem megdöbbenten látom, hogy a predátor mellett tüzelek. Úgy tűnik sikerül megölni őket, de egy minket kicselezve a predátorra veti magát, akinek a ezéből kiesik egy tárgy, amit Adam felvesz. Kiderül, hogy egy dobókorong. A pilóta gondolkodás nélkül belevágja az alien felé. Megöltük az egyik ellenséget, és megmentettünk egy másikat... Szép. a Preda feláll, majd az alienre néz. Aki nagy valószínűséggel meghalt. Aztán Adam-ra néz, és elfut.
- Na szép, megmentjük az életét, cserébe nem öl meg. De mivel nem ölt meg, ezért lehet hogy nem is akarnak bántani. Lehet hülye ötlet, de mi lenne, ha békével keresnénk meg őket, és együtt szednénk szét ezt a fészket? - Mosolygok egyet - Szerintem ezzel azt tanúsította, hogy nem akar megölni minket mindenáron. Szerintem megpróbálhatnánk amit én mondtam. Szerintetek? - Kérdően nézek rá Adamsre, Vektorra és McNabb re. Majd a katona egyből válaszol.
- Lehetséges hogy megtudnánk csinálni, de ha nem sikerül akkor végünk. - bólintok egyet.
- Igazad van, de most már nem nagyon kéne felhúzni a predákat. Furcsa lenne, egyszer megmentjük őket, aztán meg csapdába csaljuk?

Megszületett a döntés, miszerint a predatorokat csaljuk el az alienek felé. Ekkor ismét két csapatra oszlottunk. Én Vektorral tartottam, James pedig a katonájával haladt a két predátor legutóbb észlelt helye felé. Ott viszont egyáltalán nem bukkantunk semmire, csupán alien hullákat találtunk.
- Ezek csak dögök. Gyerünk vissza Dr. Karter!- mondtam, és visszamentünk a fogadóterembe, ahol tanakodni kezdtünk. Hirtelen James rávetette magát Vektorra, s a földre huppantak. Nekem sem kellett több, azonnal utánuk vetődtem a padlóra. A katona szintén így tett. Röpködtek a lézersugarak, miket valószínűleg a predator lövöldözött.
~ Szerencse, hogy nem tud célozni.~ gondoltam, aztán elvigyorodtam. Azonnal előtűnt három predator, kettő idegen trófeával, s felénk indultak. Valószínűleg közelről akartak kinyírni minket. Vektor felpattant, és rohanni kezdett, mint az őrült. Mi hárman követtük a példáját. Haladtunk az egyes labor folyosója felé. Hártapillantottam, de csak egy predatort láttam, aki követett minket.
- A francba! Csak asz egyik szemétládát csaltuk el!- jelentettem ki, kicsit idegesen. Az út végénél három alient láttunk, amelyek futni kezdtek, de kettő elhúzott. A harmadik Jamesre vetette magát, ám ő lerúgta magáról, mi pedig szétlőttük. Ekkor a vadász a másik kettő alent is megölte, majd tüzelni kezdett a lézerével, ám nem ránk, hanem a folyosó végéből felénk közelítő többi alienre. Hátrálás közben mi is tüzet nyitpttunk rájuk, a végén már a predator mellett írtotuk a bestiákat. Azt hittük minddel végeztünk, ám az utolsót nem láttuk, és az a predatorra vetette magát. A vadász kezéből kigurult valami, amint megláttam, hogy egy dobókorong, azonnal az alien fejébe vágtam. Ettől a lény megzavarodott, a predator pedig elpusztította. Mikor felállt, s rám nézett, nyeltem egy hatalmasat.
- Na mi lesz?...- tettem fel a kérdést suttogva. A vadász hátát fordított, aztán elhaladt. Ott maradtunk hát, ezt követően James kitalálta, hogy csatlakoznunk kellene a predatorokhoz.
- Támogatom az ötletet.- ránéztem a dobókorongra.- visszaadom neki a fegyverét, ha cserébe segítenek nekünk. Talán beválik. Minden esetre ne úgy közelítsük majd meg őket, mintha gyilkos szándékkal érkeznénk.- mondtam, s zsebre vágtam a vadász fegyverét.

Sikerült eldönteni, hogy a preátorokat csaljuk az alienek felé, mivel így talán túlélhetjük a ránk váró biztos halált.
A csapat ismét két részre osztott az első része Adam és én voltam, James a katonával tartott a legutolsó észlelt helyig, a
hol a predátorokat észlelték. Odaértünk és keresgéltünk, hátha telálunk valamit, de csalódnunk kelett, hisz csak az alienek
kihült testét láthattuk.
-Ezek csak dögök. Gyerünk vissza Dr. Karter!-Mondta Adam.
-Rendben menjünk vissza, de óvatosan, hisz bárhol lehetnek ilyen szörnyek...-Adtam a tanácsot, majd visszatértünk a
fogadóterembe. Ekkor hirtelen James rávetette magát, de én nem tudtam minek, viszont a következő pillanatban már tudtam.
Ezután már Adam is a padlón volt, mivel bemértek minket a predátorok, sőt már ránk is támadtak.
-Köszönöm James...megmentetted az életem..-Súgtam oda neki, de ekkor tudtam nincs más választás most futni kell, szerencsére
a többiek is követték a példám és futásnak eredtünk. Fututtunk az életünkért az egyes labor felé, de csak egy predátor követett
minket.
-A franca ez nem lesz így jó..-Mondtam a többieknek, majd tovább futottunk a szűk folyosón.
A folyosó végén két allien futott felénk, de ezek mit sem törődve velünk elhúztak melettünk és a predátort vették célba.
A harmadik James-re ugrott rá, de James lerúgta magáról és mi pedig agyonlőttük az allient. A vadász végzett az allienekkel és a folyosó végéből közeledő allienekre vetette a szemét és máris elkezdett tüzelni. Azért mi se hagytuk magunakt így tüzet nyitottunk, de közben hátráltunk, így szinte már a predátor-ral ''együtt'' írtottuk a szörnyetegeket. A sok hulla közöl még egy allien ugrott a predátorra és
a kezéből kigurult egy dobókorong, amit Adam vett fel és hősiesen belevágta az allien fejébe. Ezután a predátor könnyedén elpusztította
és Adam-ra nézett a maszkja alól. Majd lassú léptekkel elhaladt minet otthagyva a folyóosó kellős közepén pár allien hulla melett.
-Én is támogatom, általában a predátorok nehezen mondanak le a dolgaikról főleg ha az a vadászat kelléke, remélem elfogadja...-Bizakodtam a predátorban. Majd fontolóra vettünk minden lényeges tényt...

Futunk őrülten a Preda felé. A fogadócsarnokban utolérjük őt, aki megfordul és előhúzza a karpengéit. Kezünket fölemeljük, és Adam odacsúsztatja a pengét a predátornak. Ő csak némán néz, majd végül felveszi a pengét. Vektor előlép és elmutogat mindent, én se értem mit, de a Preda megértette, majd géphangon megszólalt:
-Szövetség.
Majd Vektor bombát akar mutatni, amire szintén megszólal a preda miközben a karjára mutat
- Bomba.
- Remek! - megszólaltam és elindultunk a folyosón. A hátsó ajtó szanaszét volt törve, mint láttuk, de ügyet sem vetve rá, a predátor mögött mentünk tovább. Majd beérünk egy kisebb terembe, ahol hullákat látunk.
- Jézusom! - kiáltom el magam, a Preda lehajol, megvizsgál egyet és továbbmegyünk. Tovább mentünk, és a folyosó végén legalább 11 alien közeledett. Párat leszedtünk, ám egy Adamot elkapta, akin McNabb segített, majd Vektorra és rám is ugrott egy. Őket elintéztük és megöltük, ám a predátorra is mentek páran, akivel elég nehezen bírt. Segíteni akarunk neki, ám intett hogy menjünk. Tovább mentünk a titkos laborba, és rengeteg modern gépet találtunk, na meg persze tojásokat. A bombához egy kulcs kellett, amit sietve kerestünk. Vektor megtalálta a kulcsot, majd beindítottuk a bombát.
- Adjunk nekik! - kiáltottam el, majd meghallottuk a tojásokat kikelni. - Asszem jobb lesz ha elhúzunk innen! - mondtam, majd McNabb bólogatott. Kifele menet a folyosón láttuk a Predátort zöld vérrel körülvéve és alien hullákat. A predátort megvizsgálta, és megállapította hogy él. Válra vettük és kirohantunk. Megláttuk a másik két predátort, amint rengeteg aliennel a nyakukon futottak ki, és mögöttük kúszott a félelmetes tűz is. a Predátorok utolsó pillanatban értek ki, mi meg hasra vágódtunk. A predátorok átvették sebesült társukat, majd megjelent egy hajó mögöttünk rengeteg predátorral. Köztük egy vezérrel. A sebesült predátort hordágyon elvitték, és az egyik predátor valamit mondott a vezérnek, aki odalépett hozzánk, egy ládát hoz oda, elővesz belőle 4 díszes tőrt, és kezünkbe adja.
- Köszönjük! - mondtam neki, majd elment. Megvizsgáltuk a 4 díszes tőrt, majd oldalba böktem McNabb-et - Jól vagy? - mosolyogva kérdeztem
- Jól Uram! - mosolyogva válaszolt, majd ő is vizsgálgatta a tőrét. Majd hirtelen eszembe jutott Adam.
- Adam! jól vagy? - kiáltottam, majd odarohantam hozzá, és észrevettem hogy nagy a sebe. Ekkor egy Actor-21 jelent meg a szemünk előtt, amiből katonák és orvosok jöttek ki. Felszálltunk, a sebeimre ügyet sem vetettem, majd leültem és finom meleg kávét kértem, és ettem is valami emberit.
- Na srácok! Ezen túl vagyunk! Remekül csináltuk szerintem! - mosolyogtam egyet, majd belekortyoltam a kávéba.

Elindultunk a predator után, majd mikor utolértük lassan felénk fordult. Fegyverét már elő is vette, ám a többiek a magasba emelik karjukat, én pedig odacsúsztatttam a lába elé a dobókorongot.
- Tessék.- mondtam halkan, s felálltam. Egy idő után felvette fegyverét, aztán Vektor próbállta megértetni vele, hogy a szövetség a célunk. Ezt követően meg is szólalt:
- Szövetség.
~ Na hát úgy látszik az első lépés sikeres.~ gondoltam magamban. Eztán Vektor a bomba szót is megértette vele.
- Bomba.- szólalt meg a géphang. Futni kezdtünk, elértük az egyes labort, ahol láttuk, a hátsó ajtó kinyílt, mivel az alienek sava szétmarta. Tovább mentünk, majd emberi holttestekre bukkantunk, amiket a predator vizsgált meg. Egy folyosón mentünk végig, s hirtelen alienek támadtak ránk. Harcolni kezdtünk ellenük, de én kaptam egy súlyos sebet a hátamre az egyik alientől.
- Áhh!!! Azt a rohadt anyád! Te büdös szemét dög!- kiáltottam rá, miközben a hátamhoz nyúltam. Nagyon fájt, és ha James katonája nem segít nekem, akkor valószínűleg meg is haltam volna. Végül megtaláltuk a bombát, s a srácok beindították a bombát közben én elég kábult állapotban voltam, viszont még tudtam járni.
-Siessetek! A tojások már nem sokára kikelnek, akkor pedig végünk.- szólaltam meg. Miután élesítettük a fegyvert elindultunk kifelé, ám láttuk a vérbe fagyott predatort. Megállapítottuk, hogy életben van, aztán James, és McNabb elhurcolták, engem pedig Vektor támogatott. Találkoztunk a másik kettő predatorral, akik az alienek ellen harcoltak. Átvették társukat, ezt követően rohanni kezdtünk a kijárat felé. Mindenki kiért közülünk, és a predatorok közül, majd a hatalmas robbanás szétvitte a bázist. Sajnos Ben életét vesztette. Amikor felálltunk rengeteg predator állt velünk szemben, s ajándékot nyújtottak át nekünk. Ezek díszes tőrök voltak. A vadászok elmentek, ezt követően egy másik Actor 21- es tűnik fel, amiből megérkezik a segítség. Engem hordágyra raknak, mialatt a sebeimet bekötözik. James odafutott hozzám. A hordágyról vigyorogva szóltam oda neki:
- Nyugi haver! Semmi bajom. Csak tűnjünk el erről az őrült szikláról.
Kicsit még nevettem is. Elindultunk az űrhajóval a haza felé vezető úton.
- Hát ja királyul összehoztuk. De azért egy időre most hanyagoljuk a harcot! Hehe!- röhögtem el magamat.

A tervet megbeszéltük és végére egyetértettünk, hogy szövetkezünk a vadásszal, amely régebben még
csak egy fenevad volt. Siettünk a vadász után, mit az őrült, de végül nagy nehezen utolértük a fogadóterem
ajtaja előtt, pár lépés és már a terv kudarcba is fuladt volna, de szerencsére még időben döntöttük el , hogy
szövetkezünk vele. A ragadozó szépen higadtan megfolrdult, és máris aktiválta a karmolóját, mely halálos fegyver
volt számára, de főleg most ebben a pillanatban ránk volt a legnagyobb veszéllyel. Ebben a pillanatban, hogy
megnyugtassuk a predátort felemeltük a kezeinket és vártuk a reakcióját, majd Adam a discet odacsúsztatta hozzá.
-Tessék...- mondta Adam halkan, s lassan semmi hirtelen mozdulat nélkül felállt és a ragadozóban bízott,
hogy megérti a szándékát.
-Szövetség...-Mondta a ragadozó mély hangon, és tudta, hogy most már nem ártunk neki.
Ezután vadul elkezdtem neki mutogatni a bomba szó jelentését, és vártam, hogy hátha megértené a mutogatásomból.
-Bomba... -szólalt meg a gépies hangon, a predátor és ennek nagyon megörültem, hogy megérti a mutogatásomból.
Ezután a folyosón haladtunk elől a ragadozó mögötte mi voltunk, de a predátor mögött elbújhattunk, hisz talán a mellkasáig értünk.
Sikeresen elértük az egyes labort, majd szemünk az egyes labor hátsó ajtajára szegeződik, mivel látjuk, hogy az addig zárva volt ajtó most sav marta lyuk helyettesíti. Tovább mentünk és egy kis terembe értünk, ahol a vadász lehajolt, és emberi holttesteket vizsgált meg.
A kis szoba után egy hosszú folyosó következett, melyen ismét csak siettünk., de eközben a folyosó végén már tizenegy éien hegyezi a fogát ránk. Harcolni kezdtünk ellenük, lőttük a gépfegyvert nem kímélve. A harc közben Adam a hátára kapott egy súlyos sérülést a hátára, de szerencsére nem adta fel, hanem küzdött ismét nagyobb erővel a dögök ellen. Megtaláltuk a titkos labort és benne a bombát, majd beállítottuk a megfelelő időt és már rohantunk is, mivel szerencsére megtaláltam a kulcsot így a tervünk, nem veszett el a homályban.
A teremben sok tojás volt, amik éppen pont most kezdek el kikelni, de szerencsére Adam szólt nekünk:
-Asszem jobb lesz ha elhúzunk innen!... -Mondta Adam és már futottunk, is hátra hagyva a sok vérre éhes dögöket.
A predátort megláttuk súlyos sebekkel, de szerencsére még élt így James és a kaona cipelte én pedig Adam-nek segítettem.
útközben találkoztunk két predátorral akik segítettek a vadász cipelésében így gyorsabban haladtunk.
Majd az utolsó pillanatban az ajtón kiérve hatalmas robbanás rázta meg a bázist, de szerencsére minket már nem kaptak el a lángok.
Miután kiértünk rengeteg predátor jelent meg az űrhajóikkal és elől díszes páncélban a vezér predátor. Majd a vezér intett nekünk
és egy ládát hozatott oda elénk. A ládából a fővezér négy díszes rendkívül éles tőrt vett elő és azt adta oda nekünk.
- Köszönjük!...-Mondta James, majd elmentek az űrhajójukkal, persze a sebesült predátorokkal.
Ezután az eset után megjelent az égbolton egy másik Actor 21-es és máris leszállt, sok orvossal és katonával együtt.
Adam-at hordágyra fektetik és a egjobb orvosok felügyelnek rá. James ás én pár sav marta lyukkal büszkélkedhetünk számos helyes a bőrünkön. Majd felszálltunk a gépre és hazaindultunk...