Pókember vs Predator

Tárgy: Pókember vs Predator Vas. Dec. 28, 2008 5:28 pm

Az egyik Manhattani felhőkarcoló tetején található kőszobron különös alak ült.
Magas, izmos teste volt, arc nélkül. Vonásait piros maszk és fehér szemek takarták. Ruhája vörös és kék volt, a vörös részeket pókháló minta díszítette, a mell részen egy fekete pók motívummal. Pókember lenézett a városra, s boldog volt, mert mára már végzett. Egyetlen sziréna vagy sikítás sem hallatszott, pókösztöne sem jelzett semmit. Feltápászkodott, majd leugrott a szoborról. Egy darabig szabadeséssel zuhant, de nagyjából húsz méterre a talajtól fehér fonalat lőtt ki a csuklójából, s abba kapaszkodva tovább repült. Újabb s újabb ragacsos szálakat lőtt, s úgy haladt velük, akár Tarzan az indákon. Végül berepült egy bérház nyitott ablakán. Mary Jane már várta.
-Szia szívem! Milyen estéd volt?- köszöntötte.
-Fárasztó.- válaszolt Peter miközben levette a maszkját és cuppanós csókot nyomott MJ ajkára. Ezután elment fürdeni, s perceken belül mindketten az ágyban voltak.
-MJ.- szolt Peter.
-Tessék?
-Szeretlek.
-Én is.
Még volt pár óra hajnalig, így mindketten mély álomba merültek.
Ám eközben nem messze Manhattantől és New- York citytől különös dolgok történtek.

Az éjszakai égbolton fehér fény jelent meg, majd vörösen felizzott, s fülsüketítő süvítéssel egy tanya melletti mezőbe csapódott. A becsapódás ereje öt méteres krátert csinált a tárgy köré. A tanyán élő farmer duplacsövű puskával rontott ki a házból. Kutyája követte őt. Odaértek a kráterhez. Egyenlőre semmit nem láthattak, mert a becsapódás helyén sűrű füstfelhő szállt. A kutya ugatva beugrott a kráterbe.
-Ne, Bush! –kiáltotta a farmer, majd a vállához emelte a puskát.
Odalentről a kutya csaholása hallatszott, majd csattanás, fröccsenés és csönd.
-Bush?- kiáltott le a gazda bizonytalanul.
Választ nem kapott, helyette a döglött kutya repült ki a mélyedésből. A gazda megvizsgálta a tetemet. A hasától a nyakáig két mély vágás húzódott. Ekkor zajt hallott a mélyedésből. Puskáját ismét a vállához emelte, s hátrált pár lépést. A füstfelhő lassan szétoszlott, s a gazda látta kráter mélyén lévő tárgyat. Orsó alakú volt, tetején három szárnnyal. Közepe táján egy kabin látszott, nyitott ajtókkal. Közben egy hatalmas alak emelkedett ki a gödörből. Nem igazán látszott, hogy micsoda, körülötte mintha vibrált volna a levegő, az éj sötétjében szinte láthatatlan volt. Alakja csak akkor volt jobban kivehető, amikor megmozdult. Lassú léptekkel indult meg a farmer felé, közben fenyegető morgást hallatott. Ahogy halad előre, karján megvillant a vértől csöpögő ikerpenge.
-Mi a franc vagy te- tűnődött a farmer- mindegy, most úgyis megdöglesz.
Nem volt ideje lőni, a lény úgy beledöfte a pengét, hogy a gazda hátán kilátszottak a véres vasak. Így emelte fel szerencsétlen embert a feje magasságába. A farmer közben kilehelte a lelkét, s élettelen teste lecsúszott a pengéről. A lény diadalittasan felbömbölt, majd óvatosan kitépte a koponyát gerincestől. A fej nélküli testet fellógatta egy fára, a koponyát s a gerincet pedig valamilyen fagyasztóval vonta, be s eltávolította róla a bőrt és egyéb szöveteket. A koponya s a gerinc immáron tökéletesen fehérek voltak. A bestia eltette a trófeát egy hálóba, majd pillantását a távolba meresztette. A tanya mögött New- York fényei látszottak.

Másnap reggel Peter korán kelt, időben indult, mégis elkésett. A Hírharsona épületében Mr. Jamison már tombolt a dühében, s mikor meglátta a fiút, rögtön elkapta.
-Parker! Hol a fenébe járt? – kérdezte felháborodva.
-Nos uram, izé… a forgalom…
-Nem érdekel Parker. Odakint egy gyilkos kószál, maga pedig jóízűen alszik, aztán próbál magyarázkodni. A Pullman- farmot lerombolták, s az épület mellett egy fej nélküli hullát találtak. Pókember sehol. Menjen és fotózza le a romokat, és kerítse elő a falmászót, különben ki van rúgva! Világos?
-Értettem u…
-Viszontlátásra!- fejezte be Jamison és az ajtóra mutatot.
Peter letörten távozott. -A Pullman farm. Hiszen az New- Yorkon kívül van.- gondolta- ideje felölteni a pókruhát. Berohant egy sikátorba, ahonnan pillanatok múlva feltűnt az ismerős szuperhős. Ahol a piros ruha feltűnt, az utóbbi hónapokban mindig üdvrivalgás fogadta. Most se volt ez máskép, a rajongók kiáltozása végigkísérte útját. Kiért a sztrádára, s egy kamionon fuvaroztatta magát. A kamion elhagyta Manhattant, s már New- York széle felé közeledett. A város szélén Pókember egy sikátorba ugrott, s nem sokkal később Peter Parker sétált ki onnan, a pénztárcájában kotorászva.
-Taxi!- kiáltotta, s perceken belül meg is állt neki egy tipikus sárga autó.
-A Pullman farmra legyen szíves!- mondta.
-Öcsi az a városon kívül van, nem lesz olcsó mulatság.
-Nem számít uram, kérem siessen.
-Ahogy óhajtja.
A taxi végigszáguldott a külváros utcáin, és húsz perc alatt kint is volt a farmon.
Fizetett, majd elindult a rendőrkordon felé, közben szidta Jamisont, hogy ilyen messzire küldte. Odament a legközelebbi rendőrhöz és megszólította.
-Elnézést, meg tudná mi történt itt?
A rendőr közönyös hangon válaszolt.
-Megölték a gazdát, és egy ismeretlen fegyverrel szétrombolták a farmot.
Peter a felügyelő háta mögé pillantott, s látta, hogy a ház romokban hever. Némely fal állva maradt, de azokon is perzselt szélű lyukak látszottak.
-Készíthetek pár fotót a Hírharsonának?- kérdezte a fiú.
-Csak a kordonon kívülről.- hangozott a válasz.
Peter elővette a fényképezőgépét, s készített pár fotót a romokról. Közben a kordon szétnyílt, és néhány sötétruhás ember fekete zsákot cipelt ki, s berakták egy nagy fekete autóba. A zsákból vér csöpögött. Parker ment egy kört a farm körül, és a kedvező helyekről készített még pár fotót. Ezután felmászott egy fára. Ahonnan az egész farmot be lehetett látni. Észrevette, hogy a háztól pár száz méterre egy nagy kráter van, átmérője körülbelül húsz méteres lehet. Lefotózta, majd leugrott a fáról, és megkérdezte az egyik rendőrt, hogy mi az.
-A gyilkosság estéjén valami becsapódott a ház mellé. Gyanítjuk, hogy a tárgy összefüggésben lehet Pullman halálával. Több szemtanú is észlelte ugyanis éjjel három óra negyvennégy perckor, az égbolton elhaladó ismeretlen tárgyat. Nagyjából ebben az időpontban halt meg a gazda is. A kráterben nem találtunk semmit, de úgy tűnt, valam felrobbanhatott ott. Többet sajnos nem mondhatok.
Peter megköszönte az információt, majd a legközelebbi busszal haza indult. A városban aztán felöltötte a pókszerkót, és csinált pár csodás fotót magáról. Másnap bevitte a képeket Jamison irodájába, aki a szokásos „lelkesedéssel” fogadta azokat.

A lény, miután végzett a gazdával, felrobbantotta a kapszulát amivel érkezett, majd szétlőtte a házat, egy különös lézerágyúval, amit a hátán hordott, s lövéskor a válla fölé emelkedett. Ezek után elindult, be a városba. A kihalt utcákon kevesen voltak, mégis bekapcsolva hagyta az álcázóját.
Végig szűk sikátorokban haladt, de egy alkalommal egy nagyobb utcára tévedt. Kirakatok előtt haladt el, szerencséjére csak pár részeg suhanccal találkozott. Egy elektronikai szaküzlet előtt megállt, s a tévék képernyőjét vizsgálta. A képeken egy vörös és kék ruhás alak éppen hálót lőtt ki a csuklójából, majd akrobatikus ügyességgel lendült és szaltózott. A lény elégedett morgást hallatott, megtalálta a tökéletes prédát. Úgy döntött megpihen a nagy csata előtt, ezért egy romos és elhagyatott épületben nyugovóra tért.

Tárgy: Re: Pókember vs Predator Vas. Dec. 28, 2008 5:29 pm

Eközben Peter is az igazak álmát aludta, aznap nem volt szükség Pókemberre.
-Vihar előtti csend- mondta MJ-nek, de cseppet sem gondolta komolyan.
Másnap vasárnap volt, ezért sokáig ágyban maradtak, lustálkodtak. Délután volt egy bankrablás, de Pókembernek ez már rutinfeladat volt, még a ruhája sem szakadt el.
-Kész csoda.- gondolta.
Egy órával később otthon is volt, Mary Jane ép a híreket nézte.
-Történt valami érdekes?- kérdezte a betoppanó férj.
-Áh semmi különös, Lidérc ismét megszökött.
-Majd holnap elkapom, egy éjszaka alatt úgysem döntheti romba Manhattant. Élvezi a szabadságot, ismerem én már, régi „cimbora”.
A hírek után egy szappanoperát néztek, majd megvacsoráztak. Este moziba mentek, s csak késő éjszaka tértek nyugovóra.

Lidérc örült, hogy végre kiszabadult. Utálta a szűk cellát, és unta a bezártságot, ezért most élvezettel repült a siklóján. Élvezte a szelet, kirepült az öböl fölé, s gyönyörködött a vízről visszatükröződő holdban. Ő is csak ember volt, s szuperbűnöző mivolta ellenére, az élet apró örömeit is tudta élvezni. Legalábbis most, a szabadulás után. Miközben repült, a röpdeszka szárnyvégei a vizet súrolták. Aztán visszatért a városba. Aznap éjszakára semmi rosszat nem tervezett, nem akart még Pókemberrel szívózni.
-Majd később elintézem.- gondolta.
Gyanútlanul lebegett tíz méterre a talajtól, s a másnapi balhén merengett. Ám hirtelen valami félbeszakította. Egy kék nyaláb szétrobbantotta a siklója bal szárnyát, a jármű elszabadult, ő pedig leesett róla. Keményen megütötte magát, de sikerült feltápászkodnia. A légdeszka egy romos épületbe csapódott. Kicsit kábult volt, imbolyogva állt a lábán, de látása fokozatosan kitisztult így körül tudott nézni. A kihalt utcában senki nem volt. Kivette tokjából a pisztolyát, és élesítette. Valami mozdult a sötétben. Vaktában lövöldözött a helyre ahol a mozgást látta. Vagy képzelte?
Hirtelen eluralkodott rajta a pánik. Futásnak eredt egy forgalmasabb utca felé. Lépteket hallott maga mögött, de amikor megfordult, senkit nem látott. Végül megbotlott és elesett. Mikor felkelt, egy alak tornyosult fölé. Át látott rajta, éppen csak a körvonalai derengtek a sötétben, de alig lehetett kivenni. Hirtelen halk sípolást hallott, majd a valami fokozatosan láthatóvá vált. Ökölbe szorította a kezét, és a csuklóján lévő tokból két penge csapódott ki. A Lidérc elejtette a pisztolyát, ezért most egy speciális fegyvert halászott elő a tarsolyából. A teniszlabda méretű gömb eldobás után dobócsillaggá alakul. Feltápászkodott, a lény még így is magasabb volt nála. Nagyjából három méterre álltak egymástól. A Lidérc elhajította a gömböt, de azt egy kék nyaláb szétrobbantotta, mielőtt célba ért volna. A lézert a szörnyeteg vállán lévő ágyú lőtte ki, fegyver a lövés után visszaállt a bestia hátán lévő tokba. Ezután a lény egyetlen ugrással átszelte a köztük lévő távolságot, s mielőtt bármit is csinálhatott volna, Lidérc érezte, hogy a hasába fúródnak a pengék. A sebből vér ömlött, Lidérc elesett, még látta ahogy a bestia még egyszer lesújt, aztán minden elsötétült.

A vadász, miután végzett áldozatával, levágta a fejét, s a trófeát magasba emelve felordított. Üvöltése visszhangzott az utcákon. Ezután a magasba dobta a fej nélküli testet, s a dárdájával a falhoz szögezte nagyjából öt méter magasan. A csali megvolt, a csapdát felállította, már csak türelmesen várni kell a prédára. A mi vadászunk tudott várni, elbújt a romos épületben, hogy onnan cserkéssze be a Pókembert. Ezúttal a pók ragad a hálóba.

Reggel Peter sziréna szóra ébredt. Gyorsan felöltötte a pókszerkót, röpke csókot nyomott MJ-nek és már repült is a rendőrautók után.
-Lidérc aztán korán kelt- gondolta magában- már hajnalban csibészkedik. Szorgalmas egy gonosztevő.
Hálóról hálóra szökkent, s végül megérkezett a célhoz. A rendőrautók egy elhagyatott, romos épület előtt álltak. Amikor meglátta a felhajtás okát, Pókember majdnem leesett a falról. A ház oldalára Lidérc volt felszögezve, fej nélkül. A siklója volt az egyetlen nyom, azon ugyanolyan égett szélű lyuk volt, mit a gazda házán.
Pókember megvizsgálta a holtestet. A tárgy amivel a falhoz szögezték egy különös lándzsa volt. Hősünk még sosem látott ehhez foghatót. A fegyverbe olyan technológia volt beépítve, ami messze meghaladta az emberiség műszaki fejlettségét. Kitépte a falból a dárdát, ami azonnal összecsukódott.
-Praktikus.- gondolta epésen.
Az egyik ablakon bemászott a romba, hátha talál valamit. Az épület üresnek látszott, de pókösztöne csak úgy visított. Aztán egy sötét sarokból valami felé repült. Félre ugrott előle, s a tárgy a falba csapódott. Egy óriási dobócsillag volt, a lándzsához hasonló fejlett technológia alkotása. A hős arra fordult, ahonnan a fegyver érkezett. Az árnyak közül egy alak lépett ki. Alig látszott, valami fejlett álcázója lehetett. Pókember, hogy követni tudja az alakot, hálót lőtt ki rá. A ragadós fonál a lény testére ragadt, de az könnyű szerrel letépte magáról. A pókösztön ismét jelzett. A lény valamit kilőtt a csuklójából. A falmászó felugrott, de elkésett, a háló csapdába ejtette. A lény, abban a hitben, hogy győzött, kikapcsolta álcázóját. Arcát maszk takarta, a fejéből húsos tincsek lógtak. Izmos felsőtestének bal felét páncél védte, ugyanígy a karjait és a lábait térdtől lefele. A vadász elégedetten morgott. Most, hogy a hős tisztán látta ellenfelét, ezért egyenesen a maszk lencséjére lőtte a pókhálót. Már alig tudott mozogni, mert a háló folyamatosan összehúzódott. Szerencséjére a romos fal kiszakadt mögötte, így ki tudott szabadulni. A lény közben levette a maszkot. Ocsmány disznó pofája volt, mélyen ülő gonosz szemekkel, és négy agyarszerűséggel. Orr vagy fül nem látszott rajta. A bestia ezután lecsatolta magáról vagy négy dobócsillagot, majd a háta mögül két dárdát tett a földre. Ezután levette a felső testét védő páncélt, és azt is a földre dobta. Hirtelen felvillantak a karpengék, s Pókember az utolsó pillanatban ugrott félre előlük. Miközben a levegőben volt, hálót lőtt ki a szörnyetegre, majd teljes erejéből maga felé húzta. A lényt meglepte a támadás, így tehetetlenül repült a szuperhős felé. Mikor elég közel ért Pókemberhez, az teljes erejéből hátba rúgta ellenfelét, aki a földre zuhant. A nehéz test alatt megreccsent a padló. A Pók úgy becsülte, hogy a szörny két- három mázsát is nyomhat. A lény hihetetlen gyorsasággal tápászkodott fel, s olyan erővel ütötte meg a hőst, hogy az a falnak csapódott. Kábultan tápászkodott fel, de nem tehetett semmit, a második támadás ismét letaglózta. A lény le akarta szúrni, de Pókember páros lábbal hasba rúgta, s azzal a lendülettel talpra is ugrott. A támadásnak nem sok haszna volt, változatlan erővel folytatódott. Hősünk alig bírta hárítani az ütéseket, döféseket és vágásokat. Az a néhány találat, amit sikerült bevinnie, meg sem kottyant a szörnyetegnek. Aztán támadt egy ötlete. Átszaltózott a harcos fölött, közben két hálót lőtt ki a falba, s abba kapaszkodva, az ugrás lendületével hátba rúgta ellenfelét. Az több métert repült, s a fal állította meg. A támadás hatásos volt, a lény kábultan tápászkodott fel. Pókember kihasználta az alkalmat, s ütlegelni kezdte, kizárólag az ocsmány pofára célozva. A bestiának sikerült elkapnia a csuklóját, s ezúttal rajta volt a rúgás sora. Pókember térdre rogyott. A vadász fejbe rúgta térddel, s a szuperhős elterült a földön.
Pókember azt hitte itt a vég, ám az utolsó pillanatban váratlan segítsége érkezett. Az egyik ablakon egy fekete alak ugrott be lobogó köpennyel. A denevér ruhás hős meglepte a vadászt, ezért az nem tudta védeni Batman ütéseit. Ám végül felocsúdott a meglepetésből, s hasba térdelte a denevér embert. Miközben a sötét lovag és a szörny küzdöttek, Pókember lassan feltápászkodott. Közben Batman a földre került, s a bestia már a kegyelemdöfésre készült. A Pók felkapott egy dárdát, s a szörnyetegbe döfte azt. A vadász végül a saját fegyverének esett áldozatul. Ám még nem halt meg. Felnyitotta a bal karján lévő panelt, s megnyomott néhány gombot. Halk pittyegés jelezte, hogy a visszaszámlálás megindult.
-Futás Pókarc ha kedves az életed!- kiáltotta Batman, s kiugrott az ablakon. Pókember még utoljára a haldokló vadászra pillantott, majd ő is kiugrott. A denevérember földet ért, s rögtön a rendőröknek kiáltott.
- Mindenki hagyja el a környéket, az épület fel fog robbanni!
A tömeg futásnak eredt, a szuperhősök is így cselekedtek. Egy magas épületről figyelték, ahogy egy hatalmas villanással eltűnik a romos ház.
A környék egyetlen kráter lett, de szerencsére a környező épületekben senki sem lakott.
A károk is csekélyek voltak, a ház úgyis lebontásra várt.
Peter fáradtan tért haza, Mary Jane majd elájult kék- zöld férje láttán.
- Hol van Batman? – kérdezte a fiú.
- Eltűnt miután felrobbant a ház. A híradó felvette a pusztítást.
- Remek. A rendőrök semmi nyomot nem találtak?
- Nem, az egészből csak egy kráter maradt.
Peter ezután gyors megmosakodott, s beájult az ágyba. Mielőtt elaludt volna még ennyit motyogott.
- Jó fej ez a Batman, kár hogy magányos harcos. Mindenesetre hálával tartozom neki…

Vége

» Predator (a fajról)
» Predator társalgó
» AvP, Alien, Predator (film)
» Alien, predator, Human